Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Hőgye István: Két sárospataki manufaktúra

Hőgye István Két sárospataki rrarruf aktúra Tisztelt Tanácskozók, Kedves Barátaim! A meghívóban jelzett két sárospataki manufaktúra helyett egyről szeretnék részletesebben szólni. A másik megjelent a manufaktúra-kötetben. A sárospataki malomkőbányát a lektorok javaslatára, véleményezésére elhagytam, hiszen úgy vélekedtek, hogy ez nem manufaktúra a régi, hagyományos értelmezésben, noha átmenet a valamikori céhes keretek között működő malomkőbánya vagy malomkőgyárból a már több munkást foglalkoztató gyári termelés felé. Azt hiszem, a kötetben megjelent más hasonló manufaktúra is - így ez is ott lehetne, de mindenképpen a zempléni ipartörtéhetnek egy nagyon érdekes, nagyon fontos része ez a malomkőgyár. Egész működése máig tart, ma is termel ez a gyár és a paprikamalmok ma is ezeket a pataki malomköveket használják. Részletesebben kiegészítő adatokkal szólok a sárospataki Constantin-féle posztófábrikáról, létrejöttéről, a termelés módjáról és az üzemről magáról, egy-két új adat van pl. a munkaerőcsábításra, a megszűnés körülményeire. Constantin Gábor gazdag görög kereskedő volt, aki ellentétben a hegyaljai görögökkel, nemcsak ingatlanba, szőlőbe, hanem egy ilyen vállalkozásba fektette be tőkéjét. S a körülmények szerencsésen alakultak, hogy ez gazdaságos és jövedelmet hozó vállalkozása lett. A napóleoni háborúk idején teljesedett ki ez a vállalkozás, mint ahogy már Szabó Ferenc e korról említést tett. Constantin korábban közvetítő kereskedő volt, előbb csak boltja volt Sárospatakon, itt rájött, hogy a termékek, amelyek a gácsi posztógyárban készültek és a,pesti lerákatból kerültek pesti országos vásárok alkalmából a Hegyaljára, jól eladhatók. A Hegyalján és Zemplénben kelendő durvább minőségű posztó készítésével korábban is foglalkozott. 1808-tól lehetőség adódott bővítésre, gyárának megszervezésére, egyrészt megyei megrendelések voltak az insurrectio, a nemesi felkelők felszerelésére. Saját termékei mellett először kiegészítő kereskedőtársaktól, lengyel kereskedőktől, pesti kereskedőktől vásárolt termékeket, anyagokat, később maga is megpróbálkozott ilyenek előállítására. A gyárszerű termelésre az a megyei deputatio je-