Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Takács Péter - Udvari István: A manufaktúra-ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs-Szatmár és Zemplén megyében 1772-ben

Takács Péter - Udvari István A manufaktúra-ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs-Szatmár és Zemplén megyéitben 1772-ben Elnök Úr! Tisztelt Konferencia! A tegnapi és a mai nap tapasztalatai alapján valószínűleg módosítanánk dolgozatunk címét. A manufaktúra-ipar alapjait és gátjait képező háziipari tevékenységről töprengtünk volna. A háziipari tevékenység ugyanis, amíg nem válik el a mezőgazdaságtól, az állattenyésztő és növénytermesztő agrár-tarsadalmi tevékenységtől, addig tömegigényeket elégít ki. Mint tömegigényeket kielégítő termelési tevékenység, olyan apáról fiúra, illetve anyáról leányra hagyományosan és tömegesen öröklődő szakismeret-halmazt hordoz, örökít át nemzedékeken át, amely szakis-' meret-halmazt nem iskolákban, hanem az élet, a gyakorlati tevékenység során sajátítanak el tömegesen. Ezek az ismeretek szükség, illetve kényszer esetén - nagyon jól hasznosíthatók lennének a manufaktúrákban. Mint a manufaktúra-ipar, a háziipar is tömegigényre alapoz. A társadalom széles rétegeit látja el. Manufakturális feladatokat helyettesít tehát a társadalmi munkamegosztás alacsonyabb szintjén. Éppen ezért - mivel tömegigényeket elégít ki - egyben gátolja is azoknak a manufaktúra-termékeknek a forgalmát, amelyekre leginkább szüksége lenne a lakosságnak. Mi nem az egész országra kivetítve vizsgáltuk a témánkat, pusztán hárem vármegye - Zemplén, Szatmár és' Szabolcs - forrásaira építettünk. E három törvénvhatóság 18 000 négyezetkilométeréh a II. József-korabeli népességszámlálok 451 000 lakost írtak össze, és ha igazuk van azoknak a demográfusoknak, akik a "megszámláltakat" keveslik, és 10% körüli többletet emlegetnek, akkor félmilliónyi lakossal kell számolnunk az általunk vizsgált térségben. Most azonban nem is annyira a lakosok száma, mint inkább a háziipari tevékenység érdekel bennünket, ami ebben a térségben roppantul élénk. A regionális tagozódás kikényszerítette háziipari tevékenységhez hasonlóan élénk az előállított javak forgalma is. Bizton állítom, hogy számos hasonló térsége van az országnak, de ha csak az említett három vármegyére takintünk, akkor is olyan egymást kiegészítve tagadó régiókat kell felsorolnunk, mint a Bodrogköz, Nyírség, Tokaj-Hegyalja, Rét-