Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárlókereskedelem

adatait vizsgálva, világosan látszik, hogy Dunántúlon az iparosokhoz képest a legtöbb kereskedő Sopron megyében volt. Különös magas számuk a falvakban és a mezővárosokban, ahol egy kereskedőre csak három iparos jutott. Az arányok miatt feltételezhetjük, hogy a kereskedők nemcsak a helyi mesterek áruját vették át, és látták el őket nyersanyaggal, hanem távolabbi felvevő piacokat is látogattak. Különösen elmondhatjuk ezt a kereskedők legszélesebb csoportjáról a házalókról, Sopron megyében - a szabad királyi városokat leszámítva - 254 ilyen családfő élt. Bizonyára köztük kell keresni azokat a felvásárlókat, akik az iparos falvakból a textíliát, bőrárut, szőrmét egyaránt elszállították és nyilván ők látták el külföldi nyersanyaggal a legkisebb falvakban élő nagyszámú mestert is. A kereskedők szerepét támasztják alá az említett 1848-as iparstatisztika megjegyzései is. A takácsok esetében szinte mindig azt írták, hogy "megrendelésre" vagy "munkabérért" dolgoztak, sőt a legfontosabb takácsfalu Szemenyeés Nagygerezd mestereiről megtudjuk, hogy a belföldi nyersanyag mellett külföldit is feldolgoztak, amit a 704, illetve a 461 telket számláló kistelepüléseken csak közvetítés útján szerezhettek be. Sok kereskedő élt Bác s-Bodrog megyében is, ahol a mezővárosiak és a falusiak száma az 590-et, a szabad királyi városoké ugyanennyit tett ki. A legnépesebb mezővárosban, Baján 113 kereskedő élt és különösen magas volt az újvidékiek aránya, ahol csaknem iirinden iparos mellett volt egy kereskedő. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a 19. század elején a falusi kézműipari termelés jó részét elsősorban a félkész termékeket előállító takácsok, posztósok, kötélverők munkáját a zsidó kereskedőréteg szervezte és irányította. Mivel a kereskedők egyes kivételtől eltekintve, nem költöztek be a szabad királyi városokba, nem szerezhettek ott ingatlanokat, a falvakban és a mezővárosokban éltek, ahol megfelelő helyi ismeretekre tettek szert. Nem csoportosultak a vásári központokban, hanem munkájuk során a kisebb falvakat is felkeresték, ahol szabad kapacitást reméltek. Megfigyelhetjük azonban, megfigyelhetjük, hogy azokon a területeken alakulhatott ki a bedolgozó takácsmesterség, ahol nagyszámú, jórészt zsidó kereskedő élt. Vonatkozik ez elsősorban Sopron megyére a vizsgált területek közül, ahol egyes községekben a zsidó lakosság aránya elérte az összlakosság 30-40%-át, pl. Nagymartoriban, Kaboldon, Németkeresztúron, és e réteg elsősorban kereskedelemből élt. Magas volt a zsidó lakosság és a kereskedők száma