Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Rémiás Tibor: Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében

korban is. Továbbá a magyar valóság nagyon ritkán tudta igazolni azt a leegyszerűsített sémát, amelyben a manufaktúrák gyárakká alakultak. Véleményem szerint a felsorakoztatott érvek és ellenérvek, kételyek ellenére a gyáripart megelőző szervezeti formák, vagy Bácskai Vera találó megfogalmazásában "a céhes ipartól elütő formációk vizsgálatára" hivatott a jelen tanácskozás, amelyben a malmok is megférnek. Röviden most a tanulmányról néhány gondolatot. A tanulmányom címe, ahogy e kötetben is lehet olvasni azt rejti magában, hogy egyetlen öszszeirás köré, mégpedig az 1863. évi magyar királyi helytartótanács öszszeírása köré csoportosulnak a leírtak, és a malomstatisztikai felvételeket is alapul vettem. A vizsgált időszak az 1863 és az 1906 közötti periódus, amit a szakirodalom a malomipar fénykorának tekint. Ezt a fénykort másképpen is szoktak emlegetni, mégpedig a gőzmalmok előretörése, Vagy az ún. hagyományos malmok háttérbeszorulása, vagy az átváltás korszaka. Éppen ezért fogott meg a téma, hogy az átváltás korszakában meg kell vizsgálni a malmokat, hogy tulajdonképpen hová is tartoznak? El kellene dönteni! Hét északkeleti vármegyét vizsgáltam meg, mégpedig Abaújt, Borsodot, GÖmört (később Gömör-Kishont), Hevest (vagy Heves és Külső-Szolnokot) , Nógrádot, Tornát és Zemplén vármegyéket. Az adatokból és a statisztikai felmérésekből világosan kidcxiborodik az, hogy az 1860-as évektől 1906-ig - a vizsgált időszak között - a hagyományos italmok száma fokozatosan csökkent, mégpedig a gőzmalmok előretörésének következtében. Hogy számadatot is említsek, 1860-ig összesen 25 gőzmalomról tudunk Magyarországon, ezt követően 147, 1963-ban és 1906-ban pedig már 1908 gőzmalom jelent meg Magyarországon. Nemcsak azt vizsgáltam meg, hogy ebben a konkrét időszakban, 1863-ban mennyi volt ebben a régióban a malmok száma, hanem azt megelőzően is, bár nagy nehézséget okozott, hisz malomösszeírásról 1863-ig nem tudunk csak érintőlegesen, vagyis a forrásokban elszórtan említenek malmokról adatokat. Bogdán István három országos összeírás lélek- és a lakott helyeknek a számát figyelembe véve kísérelte meghatározni a malmoknak a számát. Az ő tanulmányát alapul véve a fenti módszerrel és az 1720. évi országos összeírás lakott helyeinek számával, valamint a népességgel, amelyet az 1784-87 között elvégzett első magyarországi összeírásból és az 1820. évi országos összeírásból kölcsönöztem az alábbi eredményt kaptam. 1820-ban a régióban, a hét vármegyében 2132 malmot tudtam kimutatni, 1784-87 között 2065-öt, 1828-ban pedig 3451-et. Az említett 1863. évi országos összeírás hiá-