Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Veres László: 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai, bérlői és munkásai

munkáshiánnyal küszködött. A huták tulajdonosai egymástól csábították, egymástól hívták el a munkásokat, és elsősorban a cseh, morva területek biztosítottak Észak-Magyarország, Felső-Magyarország üveghutáinak szakembereket. Erdélyben, illetve Kelet-Magyarországon más volt a helyzet, itt a lengyel, sőt Erdély déli részén a kezdetekben itáliai mesterek tevékenykedtek. Ezzel szemben Nyugat-Magyarországon és főképpen az egykor híres.bakonyi üveghutákba már kizárólag osztrák vagy osztrák határ mellől származó mesterek kerültek, akik clinasztiákat alapítva végezték a munkát. Milyen jogviszonyban voltak ezek a munkások? Az éh ismereteim szerint a munkások szerződéses viszonyban voltak a huták bérlőivel, akik nem voltak azonosak a földterület vagy az uradalom tulajdonosaival, -ahol a huták működtek. A munkások a bérlőtől a megtermelt üveg értékének egyharmadát kapták meg. Ezzel szemben a hutának, az üveghutának helyet adó uradalom tulajdonosával szemben mint taxa sok bérletet fizettek a földterület használatáért. Tehát így, mint taxás zsellérek jelentek meg. A nógrádi, a zempléni üvegeseknél és az Erdélyben dolgozó munkásoknál minden esetben megemlítik ezt a kettős helyzetet, és úgy tűnik, hogy ez általánosítható Magyarország összes üveghutáinál is. Röviden még szólva a hutaalapítókról, illetve hutabérlőkről: Magyarországon egy kettős folyamat zajlódott le. Erdélyben általában főurak, főnemesek, uradalmi központokban alapították az üveghutáikat, s a 18. században csak ritkán adták bérbe ezeket. Saját kezelésben tartották az üvegcsűröket és a 18. század második felétől üvegáruval a főnemesség, tehát az uradalmi birtokosság kapcsolódott be az üveggel való kereskedésbe. Magyarország más területein, északon és1 Dunántúlon, igaz, hogy főúri birtokokon jöttek létre az üveghuták, de nagyon hamar bérlők kezébe kerültek, akik sokszor tőkeérdekeltségűek is voltak és ők irányítottak az üveggel való. kereskedelmet. A bérleti viszony Nyugat-Magyarországon és Észak-Magyarországon hosszú időn keresztül a fejlődés gátja volt, ugyanis minden bérleti szerződés maximum három évre készült és három év után, ha a hutának a bérlője valamilyen fejlesztésbe fogott, akkor általában mindig a földterület tulajdonosa emelte a bérleti díjakat. A 19. század elején jelennek meg, az első hosszabb bérleti szerződések, így 9 év, majd az 1830-as, 40-es évektől 25-35 éves bérleti szerződések is találhatók, és úgy érzem, talán ennek a bérleti feltételeknek a megváltozása játszhatott komoly szerepet abban, hogy 1830-40 tájáról már megjelennek a nagyobb üveggyárak, a kimondottan üveggyá-