Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

működő iranufaktúra közül ugyanis 18 Pozsony vármegyében (15 Pozsonyban), 19 Pest vármegyében (11 Pest városában) helyezkedett el. A legtöbb manufaktúrát. Alsó-Magyarországon, a Dunántúlon, valamint Felső-Magyarországon találjuk. Dél-Magyarországon biztosat csak a verseci és a temesvári selyemgombolyítóról tudunk, Kelet- és Északkelet-Magyarországon pedig csupán egy-egy üzem (a selesztói nagyolvasztó illetve a béli üveghuta) volt. Hasonló egyenetlenségek tapasztalhatóak az iparágak között is. A manufaktúráknak csaknem a fele - 34 manufaktúra - textilipari, az üveghutákkal együtt 13 üveg- és kerámiaipari. A fennmaradó 27 manufaktúra többé-kevésbé egyenlően oszlik meg a többi iparág - vaskohászat, bőr-, papír-, mezőgazdasági és egyéb ipar - között. A culajdonosi viszonyt tekintve manufaktúráink 57%-a, azaz (42 üzem) polgári (ideértve a városi tulajdont is), 31%-a, azaz (23 üzem) nagybirtokosi ebből 10%, azaz (8 üzem egyházi), 8%-a, azaz (6 üzem) állami, 4%-a, azaz (3 üzem) egyéb tulajdonban volt. Állami és egyéb tulajdont csak a textilipari üzemek között találunk. A manufaktúrák munkásainak összlétszáma 1785-ben a sasvári üzemmel és a fonókkal együtt 7113, anélkül 962, 1786-ban 13 347, illetve 1 085 fő volt. A legelőrehaladottabb munkamegosztást a textilmanufaktúrákban találtam. A nyersanyagköltség manufaktúráinkban 1785-ben összesen 230.792, 1786-ban pedig már 283.371 forintot tett ki, amelynek 1785-ben 72, 1786-ban 70%-át egyetlen iparág, a textilipar dolgozta föl. Sorrendben ezután a vaskohászat, az üvegipar, majd a mezőgazdasági ipar követ- -kezik. 1785-ben 444.822, 1786^aan 534.675 ft érteket - az előző évitől 20%-kal többet - állítottak elő összesen a iranufaktúrák. 1785-ben 74, 1786-ban 77%-át a textiliparban termeltek meg. Az ezt követő sorrend a nyersanyagköltség területén megállapítotthoz képest némileg változik, első az üvegipar, majd a mezőgazdasági ipar, utána a vaskohászat következik. Valamennyi iparágra, valamennyi manufaktúrára jellemző, hogy alapvető nyersanyagait elsősorban belföldön szerezte be. Ha tehették, helyben, saját megyéjükben, illetve a környező megyékben vásároltak, esetleg Pesten vagy más országos jelentőségű városban. Külföldről inkább a termeléshez nélkülözhetetlen, de itthon nem elérhető adalékanyagokat hozatták. A határainkon túli legfontosabb beszerzési központ Bécs volt.