Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

BEVEZETŐ ELŐADÁS - Veres László: A manufaktúra fogalma, a manufaktúratörténeti kutatások feladatai

sása után érzékelhető az, hogy a manufaktúra fogalmának értelmezésében, a tőkés iparfejlődés kezdetei jellemző vonásainak meghatározásában nézetkülönbségek tapasztalhatók;. Ezért a mai tanácskozás egyik fontos feladatának kell tartanunk a manufaktúra fogalmának tisztázását. A manufaktúra fogalmának meghatározása, a tőkés iparfejlődés kezdeti vonásainak tisztázása, illetve a kutatási feladatok kijelölése elképzelhetetlen önmagában. Csakis a korszak általános gazdasági, társadalmi fejlődésébe ágyazottan lehetséges. A 16-17. században Nyugat-Európa nagy részén egymással párhuzamor san és egymással szoros összefüggésben következett be a mezőgazdaság átalakulása, a jobbágyviszonyok fellazulása és a társadalmi munkamegosztás új fejlődési vonásaként az ipar nagy átalakulása, az ipari termelés fellendülése : a manufaktúrák kialakulása. Az ipari árutermelés városi céhes vagy falusi kézművesipari formái a növekvő szükséglet feszítő hatására és a gyorsan felhalmozódó pénztőkék ipari befektetése nyomán felbomlottak. A kézLnunkára alapozott, koncentrált, a hagyományos termelési folyamatot felbontó és belső munkamegosztást megvalósító üzemek elterjedése új fejezetet nyitott a városfejlődésben is. A 16-17. század tehát a régi termelési viszonyok felbomlása és az új tőkés termelési viszonyok kibontakozásának időszaka. Mindazok a feltételek, tényezők, amelyek nyugaton a jelzett folyamatokat elindították, Magyarországon hiányoztak, vagy ellentétes formában éreztették hatásukat. A tőkés előrehaladás feltételei nem jöttek létre, a kereskedelem elsatnyult, nem következett be jelentős tőkefelhalmozódás . Inkább csak a nyugat-európai piac gyakorolt hatást a gazdaságra. A tőkés útra térő paraszti vagy tőkés bérlő által kialakított, bérmunkára alapozott árutermelés nyugati tendenciájával szemben a robotoltató földesúri ragybirtok árutermelése bontakozott ki. A bontakozó tőkés fejlődés útjának eltorlaszolása, tehát a jobbágyság intézményének megszilárdulása és az árutermelő földesúri nagybirtok megerősödése a városok helyzetét is erősen befolyásolta. A városok megrekedtek a céhes ipar fejlettségi szintjén, a fejlődés nem az iparosodásra alapozódott, az agrár jellegű mezővárosi fejlődésnek adott ösztönzést. Az alacsony fokú társadalmi munkamegosztás, a gyenge városi ipar és az ipari vállalkozásig el nem jutó kereskedelmi tőke együttesen azt eredményezte, hogy a városok nélkülözték a tőkés városi fejlődés dinamizmusát. lényegében megmaradtak középkori állapotukban. A városfejlődés, a városi piacok szűk terjedelme ugyanakkor visszahatott a földesúri árutermelésre is.