Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

KÉZMŰVESIPARTÖRTÉNET - MANUFAKTÚRATÖRTÉNET. KUTATÁSI KAPCSOLATOK - Nagy Zoltán: A Veszprémi Akadémiai Bizottság Kézművesipari Archívuma és Szerszámkatasztere

tézmények közül 25, azaz egyötödük reagált pozitívan kezdeményezésünkre, ami nem számít túlzott eredménynek. Az alacsony affinitásnak okát többféleképpen értékelhetjük ugyan, de minden bizonnyal döntően közrejátszott a múzeumi dolgozók ismert terheltségén kívül a nem csekély fáradságot igénylő munka társadalmi jellege is. Mindettől eltekintve a beérkezett adatlapok reprezentatív mintavételnek is megfelelnek, sőt a bennük lévő adatok alapján óvatos becsléseket is végezhetünk. Így nem tévedhetünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a magyarországi múzeumokban őrzött kézművesipari szerszámok 60 százalékáról készült tudományos leírókarton, s ezek 20%-a csupán a fényképpel is ellátott. Ez az arány a kutatás számára kedvezőtlen, mivel azt jelenti, hogy a feltárandó anyag csaknem fele csupán közvetlenül a műtárgyraktárban tanulmányozható, mely eleve helyszíni munkát igényel. Amennyiben a kutató arra válalkozna, hogy egy adott mesterség országos múzeumi anyagát áttekinti, úgy adataink alapján nagyjából a következő kép alakul ki. Aki pl. a kovácsmesterséget kutatja, annak legkevesebb 20.000 tárgyat, aki a mézesbábos mesterséget, annak 8.000 darabot, míg aki a kádarmesterséggel foglalkozik, annak is legalább 7.000 tárgyat kell megvizsgálnia. Ez a nagy mennyiség a múzeumok szétszórtságát és a raktározás körülményeit is figyelembe véve a kutató számára szinte megoldhatatlan feladatot jelent. A helyzetet az könnyítené meg, ha sikerülne elérni minden múzeumban a teljes kartonozottsági állapotot (legalább a kézművesipari anyagban) a műtárgyfelvételekkel együtt, mert akkor xeroxmásolatait archiválva csupán a jelesebb darabokat kellene az előzetes tájékozódást követően megkeresni. Ez az óhaj csaknem utópisztikus, kiváltképpen akkor, ha az országos témánkra vonatkozó műtárgy állományt a 150.000 és 200.000 közöttire becsüljük. E nagy számot realitásként kell kezelnünk, ha tudjuk, hogy egy megye - törtéhetesen Vas megye - kézművesipartörténeti tárgyainak száma meghaladja a 13.000-t (!). Az adatlapok tanúsága szerint az is megállapítható, hogy a komplex tárgygyűjtés (szerszám, alapanyag, félkésztermék, késztermék, iratanyag, archív fotó) az utóbbi 15-20 év szemléletváltását tükrözi, de az is megfigyelhető, hogy jócskán kerülnek be közgyűjteményekbe információ nélküli hagyatékszerű tárgyegyüttesek is. A tudatos gyűjtést dokumentálja a gyűjtésfotó, film megléte, a mesterségre vonatkozó adattári tétel. Néhány esetben hiánypótló, nehezen gyűjthető tárgyakkal, dokumentumokkal is találkozhatunk (megrendelőkönyv, mintakollekció, kiállításra készített vizsgamunka stb.), melyek kulcsfontosságúak is lehetnek