Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
KÉZMŰVESIPARTÖRTÉNET - MANUFAKTÚRATÖRTÉNET. KUTATÁSI KAPCSOLATOK - Éri István: Tudományszervezési problémák a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kézművesipartörténeti Munkabizottsága gyakorlati tapasztalatai alapján
Éri István Tudományszervezési problémák a Veszprémi Atodémiai Bizottság Kézmúvesipartörténeti Munkabizottsága gyakorlati tapasztalatai alapján Hogy egy spontánul létrejött kutatócsoport hogyan tagolódhat bele az akadémiai hierarchiába, ezzel kapcsolatban tudnék néhány nem éppen kedvező tapasztalatról beszámolni. Nagyon örülök annak, hogy itt a Miskolci Akadémiai Bizottság is a rendező szervek között szerepel, amely már más, hasonló jellegű kezdeményezéseket is támogatott, megtárgyalt, felkarolt, hasonlóan a veszprémihez. A vidéki, avagy területi akadémiai bizottságok tehát jó partnerek. Ha viszont azt kérdezzük meg, hogy a "nagy akadémia" II. osztálya mikor tárgyalt olyan témákról, amelyekkel a kézművesipar-történészek vagy manufaktúrások is foglalkoznak és művelni fognak, akkor azt kell mondanom, hogy mi még szerencsés helyzetben vagyunk. Ezelőtt tíz évvel ugyanis a II. osztály akkori elnöke beszámoltatta a három, akkor működő területi akadémiai bizottság történelemtudománnyal foglalkozó szakbizottságát arról, hogy mit csinál. Áldását is adta tevékenységünkre. Ettől többet non is nagyon vártunk, de nem is kaptunk a II. osztálytól. Hogy ez jó és egészséges dolog-e, ezt én nem kívánom itt vitatni. Más akadémiai osztályok részéről az akadémia területi bizottságainak egyes szakterületei még ekkora figyelemben sem részesültek. A nagy akadémia és a filiái tehát szakmai tekintetben egyáltalán nincsenek összehangolva, valamilyen módon összefogva. Lehetséges, hogy a túlbürokratizálás veszélye miatt jobb ezt nem is igényelni. Mint ahogyan azt sem kellene említenem, hogy a Törtéhettudcmányi Intézet egyes munkatársai kezdettől fogva ott ülnek a kézműves ipartörténeti bizottságban, de maga a Törtéhettudcmányi Intézet, mint olyan, nem hiszem, hogy valaha is foglalkozott volna azzal a kérdéssel, hogy mit csinálunk és mennyiben és hogyan érdemes valamilyen módon a tevékenységünket figyelembe venni. Hogy ez jó-e vagy rossz? Mi nem éreztük ennek hátrányát. De úgy gondoljuk, hogy kutató tevékenységünk általános értékelése hiányos, ha a tudományos intézményrendszer és a mi kapcsolatainkat vizsgáljuk. De megyek tovább, térjünk rá a Művelődési Minisztériumra, ott is van azért némi bírálni való. Miért? Azok az intézmények - a közgyűjteményekről beszélek - amelyek a Művelődési Minisztériumhoz tartoznak
