Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

Juhot is bizonyára a homonnai uradalom tartott a legtöbbet, ha éppen nem többet, mint a jobbágyok összességében. Anélkül, hogy találgatásokba bocsátkoznánk, a paraszti vallomásokból annyit leszűrhetünk, hogy a szövőipar nyersanyagai három megyében bőven rendelkezésre állt. Emberek is voltak, akik azt feldolgozták. Fonni, szőni - női foglalatosság lévén - minden falu asszonyai tudtak. Ennek bizonyítására elegendő, ha felidézzük azon falvak számát mindhárom megyéből, amelyek földesuruknak szolgáltatás fejében fonallal, zsákkal, avagy szövettel, vászonnal adóztak. Fonal, zsák vagy szövet adására kötelezett falvak Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben Megye Fonalat Zsákot Vásznat adó községek száma Szabolcs 17 30 l Szatmár 97 103 3 Zemplén 212 231 4 Aprólékos, türelmes számítással, vagy az adatok számítógépre vitelével kideríthető lenne, hogy hány sing vászon, hány matring fonal és hány zsák gyűlt össze egy-egy évben egy-egy szabolcsi, szatmári vagy zempléni földesúr udvarházában, a homonnai raktárakban vagy a Károlyi grófok gazdatisztjeinek a kezén. Vizsgálódásunk szempontjából ezúttal azonban elegendő annyit megállapítanunk, hogy az úrbéres kötelezettségek lerovása okán is a 850-nél több település közül 326-ban rendszeresen kellett fonni, 372-ben pedig szőni. Nincs szükség a 18. századi történelmi, társadalmi valóság különösen mély ismeretére ahhoz, hogy bizonyítottnak fogadjuk el: nemcsak a földesuraknak, saját használatukra, önmaguk igényeinek a kielégítésére is termelték és feldolgozták a szövőipari termékeket a lakosok. A számsorok arról is árulkodnak, hogy a szövés és fonás háziipari formája feltűnően intenzív volt Zemplénben, megközelítette ezt az intenzitást Szatmár megye lakossága is, és legke-