Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dobrossy István: A 18-19. századi miskolci műhelyek helye az északkelet-magyarországi serfőzés történetében

túl nevezettek »minden földesúri teher alól felmentetnek, beszállásolástól, adóktól, melyeket szoktak praesentálni a többi Mindszentiek« V Amikor változtak az apátok, a javakat pontos kimutatással számbavették. Innen tudjuk, hogy az első serfőző épület ..tapasztás sövény"-ből állt, s tartozékaival együtt 1713 körül leégett. 1742-ben Máriássy Sándor tapolcai apát építési szerződést köt Stajniger András miskolci lakossal, s ebben megfogalmazza: „akarnám, úgymond, hogy a sörház kőből épülne, s óhajtanám, hogy ha az építéséből tégla fennmaradna, az kovácsműhely, vagy más épület emelésére fordíttatnék".

h Ez a műhely kisebb-nagyobb átalakítással, a miskolci gyakori tűzvészeket átélve üzemelt 1834/ 1838-ig. Ezt követően bizonytalanná válnak, majd megszűnnek a működésre vonatkozó adatok." Amíg Mindszent az apátsághoz tartozó terület volt, a műhely építkezéseinek, átépítéseinek, felújításainak finanszírozását az apát vállalta, a főzést és az értékesítést pedig éppúgy szerződés rögzítette, mind az árenda éves, vagy hároméves összegét. 1745 áprilisában Mária Terézia az apátságot Foglár György egri kanonoknak adományozta. Megjelenése változást jelentett az apátsági javak hasznosításában is. A korábbi gazdálkodást az jellemezte, hogy egy-egy jövedelemszerzésre alkalmas objektumot, gazdasági egységet (serfőzőház. malmok, szőlők, korcsmák) egy-egy bérlőnek adtak ki három-négy évre. Foglár az apátsági javak összességét egyetlen bérlőnek, a miskolci illetőségű Zathureczky Lászlónak adta át az első három évre 4700 rajnai forint ellenében. A bérlet kiterjedt a serházra, a malmokra, a korcsmákra, a dézsmákra, az apátság erdőire és az „Apáturasághoz való, s tartozandó minden némű Beneficiumra és Proventusra". A bérleti feltételek között kiemelten szerepel, hogy szabad a bérlőnek a helyzethez alkalmazkodó „akkárminémű oeconomiát indítani és magának hasznot hajtani, de úgy, hogy az apáturaságnak semminemű kára ne legyen, a jobbágyok ne agraváltassanak, a Majorságbéli szőleit illendő képpen miveltesse és dolgoztassa és ne hadja el pusztulni vagy parlagosodni azokat". A serfőző jövedelmezőségére utaló adatok sorából figyelemre méltó az az átlag, amely az 1770-1780 közötti évekre vonatkozik. Eszerint „a serház a legszerényebb számítások szerint évi 1000 rajnai forintot, az a korcsma pedig, amelyben évente 300 hordó bor, 400 hordó sör és 30 hordó pálinka fogyott el, évi 2000 rajnai forinttal gyarapította az apátságot".

8 (A telek, amelyen a serfőző állt az 1817-es Domby térképen a 686. és 687. sz. alatti hosszú szalagteleknek Mindszent felé eső sarkán helyezkedett el. A telekre vonatkozó, s 1816. október 15-én kötött adásvételi szerződés szerint Bessenyei Zsuzsanna eladja Kandia utcai fundusát.