Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dobrossy István: A 18-19. századi miskolci műhelyek helye az északkelet-magyarországi serfőzés történetében

pen is. Családi dokumentumokból tudjuk, hogy e két utóbbi időpont között az épületet megvásárolta Zürich János miskolci lakos, de a telek továbbra is a város tulajdonában maradt. Később saját telket vásárolt, s ezen, a Kertész-sor 2. sz. alatt építette fel új üzemét. Ide hozta át a korábbi műhely felszereléseit, berendezéseit. Új üzemét már gyárnak nevezi, amely saját telken, azon saját felépítménnyel és berendezéssel rendelkezik. A régi épületben lakások alakultak, de egy része még megmaradt italmérő helyként, ahol Zürich saját sörét árulta. Az új gyárban a serfőzés (sörfőzés) még a századforduló előtt megszűnt. A gyár néhány dokumentumán kívül palackok is megmaradtak, s múzeumba kerültek. Az Iparkamara jelentéseiből tudjuk, hogy rövid fennállása alatt sem üzemelt a gyár folyamatosan. így pl. 1889-ben egész évben állt az üzem. A kapacitásra, másrészt az igényre utal, hogy 1884-ben március vége és június vége között 124 q árpából és 180 kg komlóból 536 hl sört főztek. A malátát nem helyben készítették, hanem Kassáról és Pozsonyból hozatták. Az üzem 3 munkást foglalkoztatott, s érdekes az, hogy a korábbi ser helyett itt már következetesen sörgyártásról van szó.

4 1917-ben a Zsolcai kapuban (akkor Vay u. 45. sz. j megnyílt Miskolc első szeszfőzdéje. A városi központi főzde 8 embert foglalkoztatott. A kapcsolatok ugyan nem tisztázottak, de ennek megnyitásakor már nyoma sincsen a Zürich-féle gyárnak. (Zürich leszármazottjai Miskolcon élnek, a felhasznált dokumentumok, ezen túl néhány fotó és tárgyi emlék tőlük került a múzeum gyűjteményébe.) A másik, részben miskolcinak tekinthető serfőző múhely működése a 18. század eleje, s a 19. század első harmada között határolható be. Tulajdonosa kezdettől megszűnéséig a tapolcai apátság volt. Működése alatt csupán bérlői, árendátorai változtak. Az egri Érseki Levéltárból előkerült irategyüttesben nagy számban fordulnak elő az apátsági javak összeírásai és bérleti szerződései. A legkorábbi dokumentumok szerint Petrik András tapolcai apát 1709-ben kötött szerződést két vállalkozóval, hogy a „Mindszent nevű földön, az apátsághoz tartozó kert mögött ser nevelőt" építsenek. A szerződés megfogalmazza, hogy az objektumnak alkalmasnak kell lennie pálinkafőzésre is, ami a megmaradt, vagy megromlott sör mellett az apátság görömbölyi, tapolcai, jenkei, avasi gyümölcsöskertjeinek termését is hasznosítja, feldolgozza. A bérlők csak a tapolcai apátság italmérő helyeire szállíthatnak, »külso kortsmakba«, (értsd: miskolci) kimérő helyekre nem. Amíg az apátsággal bérleti viszonyban állnak, nem függenek a mindszenti bírótól és a Miskolc városától sem, felettük kizárólag földesuruk, a tapolcai apát rendelkezik. Ezen