Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

Szatmár megyében óhuta község jobbágyai nemcsak üveghutájukkal büszkélkedhetnek, hanem azzal is, hogy a falujukon keresztül folyó patakon „öt vízimalom van". Az már természetes, hogy Istvándiban két vízimalom van, mint ahogyan az is, hogy Túristvándi és Nagyar között a Túron Öt vízimalom forgott, melyeknek „zúgását" még Petőfi is hallotta. Terep lakói is méltán dicsekedhettek azzal, hogy „a fűrészmalmot magok határán érik, a szürkallot szomszéd helységekben, az ványolót itten az helyben érik". Avasújfaluban „ben az helységben három malom vagyon, ... a fűrészmalmot, szürkallot, gubaványolót közel érik". Négy malom van Farkasaszón is, „három az patakon, egy pedig a Szamoson". Ha gazdagnak mondható Szatmár megye ványolókban, malmokban, kallókban, akkor még gazdagabb Zemplén megye, ahol öt községben a szürkallókról és ványolókról is csak többes számban beszélnek a parasztok. Hogy ne pazaroljuk az időt és a teret, elég talán csak Kiskemence lakóinak vallomását idéznünk, ahol a parasztok szerint „két urasági malom és három urasági posztókalló vagyon". A táblázatban feltüntetett számsorokkal együtt a kiskemenceiek beszélnek a többi zempléni település lakói helyett is, És most már itt az ideje, hogy visszatérjünk dolgozatunk elején megfogalmazott kérdésre. A Felső-Tiszavidék ezen három vármegyéjének létfeltételeket alapvetően meghatározó természetföldrajzi tagoltsága, a burjánzó és sokszínű, sok mesterséget átfogó háziipara, viszonylagos pénzbőséggel rendelkező hegyaljai mezóvárosok megléte ellenére, miért nem indult meg mégsem e térségben a manufaktűrásodás, miért nem bontakozott ki a bérmunkára alapozott tőkés termelés, és miért a kézműiparosok céhesedési folyamata gyorsult fel az 1780-1800-as évektől e térség mezővárosaiban is?!

11 A válasz nem egyszerű, és nem is egy okra vezethető vissza a manufaktúra képződések elmaradása. Elsődleges okként mindenekelőtt a feudális tulajdonviszonyokat és a társadalom rendi struktúráját kell megemlítenünk. Elvileg „minden föld" a nemeseké, de a nemesség szabad birtokforgalmát, tulajdonjogát is korlátozza az ősiség. A földdel együtt birtokolja a nemesség azokat a „regáléhasznokat is", amelyekre a háziipar sokfélesége rátelepszik. A földet és a regálékat magukénak „tudó és valló" földesurak társadalmi értékrendje presztízsorientált, nem pedig haszonelvű. Ezzel összefügg, hogy az isteni hatalomtól eredeztetett társadalmi és világrend ideológiailag mozdíthatatlannak, öröknek hirdetett, tehát megváltoztatására törekedni értelmetlen. Ugyanakkor a jobbágyokat nemcsak kizsigereznie kell a földesúrnak, hanem atyáskodó patriar-