Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem

E nagyszámú kézműves termékei a helyi szükségleteket lényegesen felülmúlták. Ezek az iparosok látták el iparcikkekkel a vásárokon megforduló parasztokat, akik mezőgazdasági terményüket értékesítették, és eladták az ipari áruf természetesen a vásárokat felkereső helyi vagy idegen kereskedőknek is. Versecen a bőripar volt a legfontosabb iparcsoport, ahol 153 mester és 80 legény dolgozott (csizmadia, szűcs, varga), Lippán pedig az említett fazekasmesterség volt a vezető ipar, melyet 150 mester űzött.

26 Ennyi speciális terméket csak a felvásárló kereskedők tudtak átvenni és értékesíteni, akiknek szerepe a piacközpontokban végzett iparűzésnél más volt, mint a falusi ipar szervezése és koordinálása esetében. A vásárokon megforduló kereskedők kevésbé kockáztattak, ha tetszett a szűcsök, fazekasok, vargák, csizmadiák áruja, megvásárolták, ha nem, más városokat kerestek fel. Nem kockáztattak azonban az iparosok sem, hiszen a piacon nemcsak a kereskedők, hanem a környező falvak lakói is vásárlóik voltak. A késztermékét vásáron értékesítő kézműves nem függött a kereskedőktől olyan mértékben, mint falun „bedolgozó" társa. A piaci funkciókat ellátó mezővárosokban az effajta ipari árutermelés a 19. század elején eléggé általános jelenség volt. A legjellemzőbb foglalkozást a falusi igényeket kielégítő csizmadiák űzték, akik igen nagy számban éltek e mezővárosokban (pl. Vácott, Egerben, Szombathelyen, Nyíregyházán, Gyöngyösön, Nagykanizsán, Gyulán, Makón, Léván stb.)

27 A kereskedelem és az árutermelő falusi, mezővárosi ipar kapcsolatáról a 19. század első felében elmondhatjuk, hogy az két irányban fejlődött. Kialakult egyrészt a piacközpontoktól távoli településeken a kereskedők által koordinált fonó-, szövő-, bőrfeldolgozó-mesterség, melynek szervezésében az egyre erősödő zsidólakosság kapott vezető szerepet. Másrészt ugrásszerűen fejlődött a vásáros helyeken végzett, zömmel késztermékeket előállító iparűzés, melynek cikkeit elsősorban a mezőgazdasági termékeket értékesítő parasztok, másodsorban a helyi és távolsági kereskedők vásárolták fel. A további fejlődés során a bemutatott árutermelés egyik típusa sem vált a kapitalista ipar alapjává. A feudális struktúrából kinőtt, bedolgozói tevékenység fokozatosan elvesztette jelentőségét, a tőkeszegénység, a vállalkozói kedv hiányában a hajdani takácscentrumokban nem alakultak ki tőkés textilüzemek, ahogyan a vásárokon tömegesen árusító csiz-