Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem

A Sopron megyeihez hasonló területi eloszlást figyelhetünk meg a szomszédos Vas megye kemenesaljai járásában, ahol a takácsmesterség volt a kiemelkedő, tágabb piacokra termelő ipar. Egy 1817-es céhes összesítés szerint itt 54 községben összesen 471 kézműves élt, akik közül 276 (58,59%) a takács mesterséget űzte. Bobán 10, Bögötén 11, Dénesfán 25, Jánosházán 42, Kisköcskön 12, Magyargencsen 22, Nemesmagasiban 24, Peresztegen 10, Vönöckön 19 mester volt, tehát az ipar 63%-a e kilenc helységben koncentrálódott. Az 1822 fős Jánosházát leszámítva e települések még 1828-ban is csak 5696 lakost számláltak, a takácsipart nyilván nem a helyi igényeknek, hanem a kereskedők tartották életben. A helyi lakosság nem biztosított megfelelő piacot és nem is termelt elegendő nyersanyagot a nagyszámú takácsmesternek.

11 Kemenesalján kisebb jelentőségű volt a piacra termelő csizmadiamesterség, melynek képviselői legnagyobb számban Jánosháza és Kiscel mezővárosokban éltek. A kereskedőknek végzett falusi, mezővárosi iparűzés nem nyugat-dunántúli specialitás volt, hanem e jelenséggel az ország síkvidéki megyéiben is találkozunk. Érdemes ilyen szempontból Bács-Bodrog megyével részletesebben foglalkozni. A megye fejlett mezőgazdaságát, jó gabonatermő adottságait az agrártörténeti szakirodalom részletesen tárgyalja. Mivel a művelhető területen az erdőborítás minimális volt, a szántóföldek, rétek, legelők aránya jóval az országos átlag fölé emelkedett. 1847-ben földjének 41,39%-át szántóként, 29,14%-át rétként, 34,95%-át legelőként hasznosították.

12 A megyét határoló Duna és Tisza szabályozása már a 18. század végén megkezdődött, az 1807-re megépült Ferenc-csatorna nemcsak a környező területeket tette mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá, hanem alkalmas volt a megtermelt, kiváló minőségű gabona elszállítására is. Bács-Bodrog megye lakossága 1785/87-ben 216 777 fő volt, 21 lakos élt egy km

2-en, 1828-ra azonban - a fejlődési lehetőségek miatt - a népsűrűség csaknem duplájára emelkedett. A megyében három szabad királyi város (Szabadka, Újvidék, Zombor), 15 mezőváros, 94 falu volt, közigazgatásilag pedig öt járásra osztott (alsó, felső, középső, telecskai, tiszai). A Délvidéken nagy pontossággal végrehajtott 1828-as összeírás szerint Bács-Bodrog megyében egyetlen falu - Temerin kivételével - minden helységben volt ipar. Koncentrálódás elsősorban néhány mezővárosban figyelhető meg, de az sem volt túl nagymértékű. A középső járásban Apatinban 182, Bezdánban 135, a felsőben Baján 448, a telecskaiban Kulán 105, a tiszaiban Adán 112, Óbecsén 192, ókanizsán 125, Zentán 235 mester élt. Összesen 3992 mestert és 506 legényt írtak össze, majd az adatok ellenőrzése után 4016-ban állapították meg a kézművesek számát.