Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

nyersanyagot Törökországból (Macedónia, Havasalföld) vették a textilmanufaktúrák.

8;> Tudunk azonban sziléziai, itáliai sőt francia és holland beszerzésről is.

86 A manufaktúrák áltálában nem álltak közvetlen kapcsolatban a távoli területekkel, hanem - főleg a bécsi (görög) és a pesti (havasalföldi, bánáti) - kereskedők közvetítését vették igénybe.

8

" A pesti manufaktúrák Rausch kivételével szinte teljesen egységesen szerezték be nyersanyagaikat. 1785-ben csaknem kizárólag helyben. 1786-ban pedig Eszéken.

8

* Sajátos helyzetben volt a hatvani és a tárcsái üzem, mivel főúri tulajdonosuk uradalmának termékeit dolgozták fel,*

1 valamint Tallós. amely Mosonból, az anyaüzemből kapta a nyersanyagot, amelyet feldolgozás után oda vissza is kellett szállítania.

90 A textilmanufaktúrák termékeiket kevés kivételtől eltekintve az előnytelen vámrendszer miatt csak belföldön, helyben és az országos pesti, pozsonyi, debreceni, kecskeméti, győri, pécsi - vásárokon tudták értékesíteni.

91 Jő felvevőterületnek bizonyult Erdély, a Bánság és a határőrvidék.

92 Néhányan erdélyi, görög és török kereskedők segítségével adták el áruik egy részét.

93 Egyedül a sasvári üzemnek volt müködö lerakata Pozsonyban 1788-ban.

94 Ekkorra már megszűnt a tárcsái manufaktúra szerződése a katonasággal, ami korábban áruinak biztos elhelyezését jelentette.

95 Külföldre a dévényi és a Rubini által gyártott fonalon. Höpfinger termékein, a temesvári és a verseci legombolyított selymen kívül semmi sem jutott el. Dévényből az örökös tartományokba, a német birodalomba és Svájcba, Höpfingertől Krakkóba és Bécsbe, Temesvárról, Versééről és Rubinitői Bécsbe szállítottak.

96 Rubini helyzete azonban könnyű volt, hiszen vámmentességgel rendelkezett.

97 A váci és az esztergomi manufaktúra az árutermelés törvényeinek ellentmondva csak saját szükségletre termelt.

98 Textilmanufaktúráink fejlesztésének legfőbb akadálya a pénzhiány volt. Az 1780-as években a 34 manufaktúra közül kilenc - Gács, Cseklész, Dévény, Miskolc, Valero, a Zsuppán-Bakaly-féle üzem, Kündig, Rubini, Strasser-szeretett volna 7000-50 000 Ft hitelt kapni egy-másfél évre, 3-5%-os kamattal vagy kamatmentesen.

99 Strasser meg is jegyzi, hogy saját kicsiny tőkéje nem elég a fejlesztéshez.

100 Gács megsegítésére a megyegyűlés 1787-ben részvénytársaságot hívott létre,'

01 Selyemmanufaktúráink nagy része pedig selyemkölcsön útján több nyersanyaghoz kívánt jutni (Áment, Lehner, Bogner, Beywinckler, Leimer, Herzog, Riegen, Pommer, Limmer).

102 Mind a 18 (') üzem a termelés jelentős