Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban
Textiimanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban SZABÓ FERENC Az agrárgazdaságra épülő Alföld a magyarországi iparfejlődés manufaktúrák alapításával járó szakaszának az utőrezgései során jutott számottevő szerephez. A manufaktúra szervezetű és technológiájú tégiaés cserépgyárak, kendergyárak, malmok, uradalmi szeszfőzők, baromfifeldolgozók, cirokseprűkötő- és kosárfonó műhelyek - zömmel idényüzemek - születése általában a kiegyezés utáni évtizedekre datálható. A századforduló előtt mindössze néhány tágabb vonzású regionális piacközpontban (Arad, Szeged, Temesvár, Nagyvárad) sikerült középüzemi szintű és nem idényjellegű iparvállalatokat alapítani. 1 Az alföldi üzemek nagy részének még az 1948-49. évi államosításokat követően is a manufaktúra jellegű működés maradt a fő vonása. Az Alföld megkésett és hiányos, de a táji nyersanyag- és munkaerőadottságokhoz, az értékesítési lehetőségekhez többé-kevésbé illeszkedő ipari felzárkózása érdemleges kézműipari, parasztipari hagyományra, felhasználható önellátási tapasztalatra támaszkodhatott az élelmiszeripar, a szövő-fonóipar és az építőanyag-ipar egyes ágazataiban. 2 A munka szervezésében azonban nemigen lehetett tradíciókra építeni, egyedül a kubikosbandák, aratóbandák, répamunkások és hasonlók bizonyos mértékű továbbsugárzó hatását feltételezhetjük a vállalkozó tőke megjelenése, a piaci kapcsolatokat felgyorsító közlekedővonalak kiépítése után alapított ipari üzemekben. Vizsgált területünk gazdaságtörténetének fényében nyilvánvaló, hogy az indusztriális fejlődés menetében 3 a reformkori börtönökhöz kapcsolt s itt röviden bemutatott alföldi dologházi textilmanufaktúrákban elsőrendűen rendhagyó kísérleteket, a kordivatot követő fellángolásokat kell látnunk. Szerves „összeköttetésük" csak a céhes iparral és a parasztiparral állapítható meg, a térségben jóval később megtelepedő gyáripar irányában egyáltalán nem. A reformkori nemesi vármegyék és a Jászkun Kerület „hatósági vállalkozásait" egy ideig elősegítő, majd pedig sorra zátonyra futtató tényezők számbavétele és elemzése mégis jellemző és lényeges összefüggéseket világíthat meg a korabeli alföldi iparteremtés lehetőségeiről, s még inkább az akadályairól.