Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében

ban a gyár szállításai feltétlenül kifizetődőek voltak, hiszen az évenkénti legkisebb behozatal is 40-50 ezer forint körül mozoghatott, s emellett még nem vettük figyelembe a Balkánra irányuló tranzitszállítmányokat. A Linz-cel kapcsolatban álló kereskedők száma változó volt, mivel egyszerre többféle áruval üzleteltek, sőt egy-egy vállalkozásnál a socius személye is változhatott vagy az egyébként consocietásban működő kereskedő adott esetben egyedül kötött üzletet. A textíliák árusítása gyakran csak kiegészítője volt a nagyobb volumenű bor- és gabonakereskedelemnek. Az ilyen vegyes típusű kereskedelemhez többnyire szükség volt két-három társra (socius, consocius), néhány segédre, inasra és szolgára, s ezt figyelembe véve, a Linz-cel kapcsolatban álló legnagyobb, a görög kereskedelmi hálózatban működők számát 1780 körül mintegy 2-300 főre tehetjük. Az egymás közti kapcsolatok gyakorisága az átfedéseik alapján az egész kereskedelmi hálózat mintegy 5-600 főt foglalkoztatott az első két periódusban, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a linzi termékek folyamatosan és nagy mennyiségben kerültek piacra Magyarországon. Az utolsó vizsgált periódusban ez a szám feltehetően csökkent valamivel.

23 A legszélesebb felvevőpiacot, mint láttuk, a török kori királyi Magyarország adta. A keresletnek itt nyilván az előrehaladottabb városiasodás, a nagyobb népsűrűség és a többihez képest jobb úthálózat volt az alapja. Egészen más a helyzet a tőkebefektetés terén. A vizsgált 194 kereskedő, illetve consocietas közül Mayer Amigo Sámuel Mihalán alapított manufaktúrát, Sztankovics pedig a pesti Plechschmied-Sztankovics-féle vállalkozás társtulajdonosa. Rajtuk kívül még egy pozsonyi manufaktúra tulajdonosai, a két Strasser-fívér voltak rokonságban, s üzleti kapcsolatban Izrael Strasser pozsonyi kereskedővel, Sámuel Schey pedig a sasvári posztógyár faktora volt.

24 Eme gyér egyezések azt a nézetet támasztják alá, hogy a felhalmozott tőke változatlanul a forgalom körében maradt, és nem alakult át ipari tőkévé. Az egyes kereskedelmi vállalkozások megoszlása és a manufaktúraalapítások száma mégis bizonyos - bár az általuk vizsgált kereskedelmi vállalkozásokkal személy szerint csak esetenként egybeeső - összefüggést mutatnak:

25 Hely Manufaktúrák száma A linzi fabrikával kapcsolatban álló kereskedők, ill. consocietas száma Besztercebánya Buda 2 3 2 5