Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

Tanulmányunkban iparágakra bontva elemezzük a manufaktúrák és a feudális termelési keretek közül kiemelkedő más üzemek működését. Vizsgálódásainkat egész Magyarország területére kiterjesztjük Erdély és Horvátország kivételével. A tabellák egyébként sem tartalmaznak erdélyi adatokat, viszont horvátországiakat igen. Fiumét mint speciális esetet nem vizsgáljuk. Számszerű összevetéseink a legteljesebb adatsorokra, tehát az 1785-ös és 1786-os évből származó adatokra vonatkoznak. Az ettől való eltérést mindenütt jelezzük. Az adatok általában a tabella keltezését megelőző évi állapotokat tükrözik. A tabellák adatai lehetővé teszik, hogy az üzemeket több szempontból is megvizsgáljuk. Elsőként a tulajdonosi viszonyt vesszük vizsgálat alá, hogy megállapítsuk a polgári, a nagybirtokosi - ezen belül a világi és az egyházi -, az állami, valamint az egyéb tulajdon részesedését. Ezután a munkaerőhelyzetre vonatkozó adatokat gyűjtjük össze. Meghatározzuk az adott iparágra és üzemformára jellemző átlaglétszámot, az ettől több, illetve kevesebb munkást foglalkoztató üzemek körét, a munkamegosztás előrehaladására utaló jellemzőket. Harmadik vizsgálódási területünk az üzemek által forgatott pénzösszegek nagyságának felmérése. Kiszámítjuk a nyersanyagért kifizetett és a késztermékekért kapott pénzek éves összegét, illetve átlagát, számba vesszük az átlagtól eltérő üzemeket. Majd a kereskedelmi kapcsolatok területi jellemzőit vesszük sorra. Mely vidékekről szerzik be az üzemek nyersanyagaikat, s hol értékesítik késztermékeiket. Utolsóként az üzemek fejlődését gátló tényezőket vizsgáljuk. Úgy véljük, ezek a szempontok kezdeti tőkés fejlődésünk számos jellegzetességét feltárják. Adataink feldolgozásánál az alapvető nehézséget az jelentette, hogy a tabellát kitöltők nem ismerték pontosan a manufaktúra fogalmát, különösen ott, ahol valóban nem működött ilyen üzem, s felsoroltak minden ipari tevékenységet, amiről tudomásuk volt. Ezért kerültek egyedül vagy egy-két segéddel dolgozó mesterek is a táblázatokba. A szakirodalomban csak vaskohászatunk és textiliparunk manufakturális fejlődése feldolgozott/ papíripari monográfiánk nem foglal határozottan állást ebben a kérdésben, de inkább arra hajlik, hogy 18. század végi papírmalmaink még nem tekinthetők manufaktúrának.

4 így sok esetben - olykor még a fenti iparágakban is - nekünk kellett meghatározni, hogy az illető üzem elindult-e a tőkés fejlődés útján, avagy sem. Az üzemek működésének személyi feltételeit vizsgálva a tulajdonosok megállapítása okozott gondot. Ugyanis néhány üveghuta és vasmű esetében a tulajdonosok rovatában éppúgy feltüntették kinek a birtokán