Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár (Múzeumi Mozaik 9. Miskolc, 2008)

Egyed. II. Langeusról 1358-ban - egy gyilkossági per tanújaként — hallunk először, majd több zálogosítási ügyben és birtokmegosztás után, utolsó említése 1390-re datálható. Egyed fia, János, annak sógorával Pisztrángnak nevezett (dictusPi^trang) Zegnye-i Egyeddel együtt, az 1396-os török ellen vívott nikápolyi csatában vesztette életét. A fentebb már említett és a 14. század második felében élt II. Langeus fia, Pál első említése 1369-ből ismert. Az 1380-as és 90-es években folyamatossá vált a két nemzetségi ág közötti viszálykodás. 1388-ban az Uz ágból származó Margit asszony egyik meg nem nevezett birtokán élő János nevű szolgáját verte meg két jobbágy. Rá két évre - mint fentebb láttuk - Idai Csirke Pongrác vezetésével az Uz-ág fegyveres csadósai ütöttek rajta a másik család birtokain, tették tönkre földjeiket és jobbágyaik felszerelését. A támadás során rátörtek a Langeus ág Tolcsván álló udvarházára, betörték annak ajtaját és elvitték az ott tartott birtokigazoló okleveleket is. 1399-ben magát Tolcsvai Pált vádolják meg azzal, hogy Zegnyei {dictus Pi^trang) Egyed özvegyének Elek nevű familiárisát megölte. Az 1405-ben tállyai várnagyságot is viselő Pálnak idős kora ellenére első feleségétől, valamikor 1410 és 1414 között fia született, akinek talán a nemzetségi ág kiemelkedő tagja után adhatta a László nevet. Második feleségéről, Csebi Miklós lányáról, Annáról először Pál halála után 1416. november 7-én hallunk. Azonban az ifjú László igen fiatalon, apja után három évvel, 1418ban meghalt, s ez a Tolcsva nemzetség fiági kihalását jelentette. A család birtokai ezután a leányágakon rokonságot tartó környező nemes családok — Csicseri Ormosok, Sóosok, Uporok — kezén aprózódtak fel. A nemzetség birtokában a 13-14. század folyamán összesen egy tucat birtok vagy birtokrész volt. 1255ben még csak a központ, Tolcsva ismert, majd a Bodrog partján a századforduló után tűnnek fel Sára és Újfalu falvak. Sára falu (ma Sárazsadány) valamikor 1299 és