Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár (Múzeumi Mozaik 9. Miskolc, 2008)

Pongrác egy 1390-ből származó oklevél tanúsága szerint, csatlósaival hatalmaskodott a szomszédos Langeus-ág birtokain, köztük magán Tolcsván is. Azonban a forrásaink azt mutatják, hogy Pongrác halála után, Margit - közveden férfirokona már nem lévén — a sárospataki klarisszák kolostorának apácája lett és a toronyai (ma Nagytoronya, Szlovákia) öröklött birtokrészét a kolostornak adományozta. Idai Csirke Pongrác halála és özvegye kolostorba vonulása az 1391. év elejére helyezhető. Az özvegy kezén lévő többi részbirtokát átengedte Zsigmond király egyik hű emberének, Idai Csirke Pongrác feltételezett hűbérurának, Debrői István mesternek. A nemzetség másik ágán még életben lévő férfirokon, Tolcsvai Pál azonban szintén benyújtja igényét az ősi birtokokra. Azonban megegyezés csak hosszú pereskedés után, 1398-ban születik, mikor is Tolcsvai Pál mégis elismeri Debrői István jogát a birtokrészekre és a birtokokat felosztják a két fél között. Ennek az aktusnak a fennmaradt szövegét hasznosítani tudtuk a nemzetség Tolcsván állt és azóta már elpusztult kúriái helyének azonosításához. Tekintsünk végig a nemzetség másik ágának leszármazási vonalán, ahol a fentebb említett Langeusnak egy fia született. Tolcsvai János neve először és utoljára egy 1299-es, Liszka (ma Olaszliszka) határát rögzítő oklevélben bukkan fel. János fiával, Lászlóval első ízben 1321-ben találkozunk, mikor is Olaszi Domokos fia Chomor-t képviseli, Domokos meggyilkolásának ügyében. A nemzetség ezen ága is szoros kapcsolatot tartott fenn a királyi udvarral László személyén keresztül, aki gyerekként és ifjúként feltételezhetően az uralkodó környezetében nevelkedett és tanult. Később 1343 és 1344 között - két rövidebb periódusban - Sirokai Miklós erdélyi vajda szolgálatában állva az erdélyi alvajda tisztségét töltötte be. László, akit ekkor már hatalmi pozíciója folytán mesternek azaz magister-nék tituláltak, utolsó említése