Veres László: Bodrogközi Kastélymúzeum (Múzeumi Mozaik 8. Miskolc, 2007)

Sárospataki és telkibányai kerámiák eltérően a Bodrogközben az élet szinte minden nevezetes ünnepi fordulópontjára sajátos kendőváltozatokat szőttek. Készítettek komakendőt, vőfélykendőt, a lakodalomban kalácsot osztogató lányoknak kotrikendőt, esküvőn és temetésen a papnak, kántornak adott emlékkendőt. Egy rúdra kötött kendőt tűztek a templomtoronyba is, hogy a halálesetet bejelentsék. Szőttes kendőt kötöttek az aratókoszorúra. A kendőkön kívül készültek gazdagon díszített gyúró kötények, halottas lepedők és abroszok, szőttes csík díszítette a párnavégeket. Századunk elején a házivásznat fokozatosan kiszorították a gyári anyagok. A termelőszövetkezetek alakulása után a kendertermesztést felszámolták, s így az alkalmi és a lakástextíliák szövése is elsorvadt. Egyes falvakban az elmúlt évtizedben újból megindult a háziszőttesek készítésének egyfajta reneszánsza, melyet főként kereskedelmi, idegenforgalmi tényezők mozgatnak. Ez a fajta szőttes kultúra azonban már erősen magán viseli a folklorizmus pozitív és negatív jegyeit egyaránt. A Bodrogközben a textilművészet mellett a népművészet egyéb ágai nem igazán jellemzőek. Az egykori népviselet, amely a századfordulón élte virág-