Szörényi Gábor András: Tíz év várkutatása B.-A.-Z. megyében (Múzeumi Mozaik 6. Miskolc, 2006)

tétében, hiszen a történelmi Diósgyőr nemcsak a várat jelenti, hanem az egykori középkori falut is, melyre eddig szinte semmilyen régészeti lelet nem utalt. Sor kerülhetett a környező házak udvarain a vár területét egykoron övező külső kerítésfal feltárására is, melynek egy szakasza a várkörnyék rekonstrukciója során bemutatásra is kerülhet. A Diósgyőri Várfürdőben végzett feltárások során megkutatták az egykori fürdőépület alapjait is, melynek faragott kváderkövei a várból már ismerősek voltak. Felsőzsolca-Vár-domb (Felsözsolca) Felsőzsolca északi határában, a Kis-Sajó által három oldalról körülvett alacsony dombon 1992—1995 között Wolf Mária, 1997-200l-ig pedig a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Simonyi Erika végzett feltárásokat.

6 Ennek során feltártak egy késő bronzkori urnás temetőt, két császárkori házat, egy Árpád-kori települést és egy késő Árpád-kori kisvárat. A leletek alapján a 13. század második felében épült fel a kisvár, amelynek árka a 19. századi források alapján is még jól látszott. A mocsaras környezetből kiemelkedő dombon szabálytalan négyszög alaprajzú, V-keresztmetszetű árkot ástak, és a kitermelt földdel a belső dombot mesterségesen megmagasították. Az árok belső oldalán kőalapokon álló fapalánk védte a várbelsőt. Sajnos a területen folyó mezőgazdasági művelés a domb felszínét erősen bolygatta, így csak a rendszertelenül elhelyezkedő kövekből következtethetünk egy várbelsőben elhelyezkedő központi téglalap alakú épületre, amely a nagy mennyiségű hamu, és faszén és vasszögek alapján egy boronaszerkezetes épület lehetett. Az árok nyugati külső sarkán egy leégett faépítményre bukkantak, amely esetleg a bejáratot őrző épület, vagy az árkon átívelő híd része lehetett. Az árkon kívül több olyan objektum is előkerült, amelyet a kisvárhoz köthetünk, ezek mind gazdasági elemek: kemence, gödör, kút. Az előkerült leletanyag (13. század végi, 14-15. századi kerámiák, vas sarkantyúcsillag, vaskések, szénahúzó