Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

Munkácsy kultuszának erős hagyományai vannak Miskolc térségében. Az elmúlt 115 év ékes bizonyságait nyújtja ezen állítás igazának. Hogy mi a kultusz indítéka, annak okát a festő életrajzában kereshetjük. Munkácsy Mihály (1844-1900) - mint ahogy magyarosí­tott neve is mutatja - Munkácson született, de a család hamarosan Miskolcra költözött. Édesapja pénzügyi hivatalnok, sótiszt volt. A festő itt töltötte gyermekkorának egy részét. Önéletrajzi írásában ekképpen idézi fel ezt a periódust: „Első emlékeim 1848-ba szállnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaival kezdődnek. Négy éves voltam akkor, természetesen semmit sem értettem az egészből. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc környékén tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt.. A szabadságharc veszélyes időszakát a gyermekek és édesanyjuk a Borsod vármegyei Cserépváron vészelték át, majd visszatértek Miskolcra. 1850-ben azonban meghalt az édesanya, majd 1852-ben az édesapa is. A szülők közös sírban, a miskolci Mindszenti temetőben nyugszanak. A gyermekek hamarosan elkerültek Miskolcról: az öt testvér különváltan, más-más rokonnál nevelkedett. Munkácsy Mihály anyai nagybátyjához, Reök Istvánhoz Békéscsabára került. Évtizedek múltán a már híressé vált festő többször is vendégeskedett a térségben élő rokonainál - Mezőkeresztesen és minden bizonnyal Miskolcon is. Városunkhoz nemcsak rokoni kötelékek fűzték (Emil nevü testvére és Cecília nevű, korán elhunyt féltestvérének férje élt itt), de szüleinek sírja is kegyele­tes látogatásokra ösztönözte. A ma is álló gránitoszlopos sír­emléket 1885-ben a művész emeltette. Utolsó miskolci látogatására 1891-ben került sor. Ez alkalommal nem csupán rokonait kereste fel, de egyben anyagot is gyűjtött az új Országház számára festendő Honfoglalás című kompozícióhoz. A neves miskolci fényképésszel, Schabinszky Lászlóval felkereste az éppen akkor tartott országos vásárt, és ott mintegy húsz felvételt készíttetett a gömöri tótokról, vásáros cigányokról. E fotókat később mint antropológiai anyagot használta fel a Honfoglalás megfestésekor. (A felvételek eredeti üvegnegatívjait a Herman Ottó Múzeum Fotónegatív-tára őrzi.) Munkácsy kultuszának első - s már mindjárt erőteljes ­megnyilvánulásai az 189l-es látogatáshoz kötődnek. Minthogy a művész külön kérése volt, hogy protokolláris tisztelgésben ne részesítsék, Soltész Nagy Kálmán, Miskolc város akkori polgár­mestere saját villájában adott zártkörű szüreti estélyt tiszteletére. Az estélyen - melyen ünnepi öltözetet viselő parasztfiatalok mutatták be a „miskolczi szüretelést", cigánymuzsikusok húzták a csárdást, valamint a miskolci Dalár-egylet is műsort adott - a művész olyan jól érezte magát, hogy maga is táncra perdült, Munkácsy Mihály: Emlékeim. Budapest, 1950. 17. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom