Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

Munkácsy Emil kislányának arcképe, 1863 Portrait of Emil Munkácsy's daughter, 1863 olaj, vászon / oil on canvas, 34,4x40 cm Az ifjú Munkácsy az első, számára oly sokat jelentő elismerést egy portrérajzzal vívta ki. Emlékezéseiben számol be arról, hogy egy este magába feledkezve Széchenyi portrémetszetét másolta, modellálta. Váratlanul nagybátyja lépett mögé, aki elcsodálkozott a fiú tehetségén, szótlanul nézte a rajzot, majd megelégedettséggel azt mondta: „Talán festő lehet belőled." A fiatal asztalossegéd számára ez a néhány szó mindennél többet jelentett: az elkeserítő és kilátástalan helyzetből egészen új távlatokat nyitott. A későbbi portréfestmények gyökerei az említett időszakból ercdeztethetők. Hosszú út vezetett az első rajzoktól a dús festőiséget és oly kiváló karakterérzéket mutató remek portrékig, Liszt Ferenc vagy Haynald bíboros arcképeiig. Hogy honnan indult ez a festői fejlődés, annak sokatmondó dokumentuma az itt látható portré, amely a szakirodalmi hagyomány szerint Munkácsy testvérének gyermekét ábrázolja. Czeglédi Imre kutatásai óta azonban tudjuk, hogy a modell valójában Rock Paula volt, aki anyai ágon állt rokonságban a festővel. E portré Munkácsy arcképfestményeinek egyik lcgkorábbika. 1863-ban készült, abban az évben, amikor vidékről Pestre került. Festői tudása még csupán annyi, amit első mesterétől, a vándorfestő Szamossy Elektől elsajátított. Gondos rajzosság, hangsúlyos kontúrvonalak, precízen száraz festésmodor jellemzi a munkát, amely egészében reformkori arcképfestészetünk tanulságait követi. A gyermek szuggesztív tekintete azonban már sejtet valamit a későbbi portrék kimagasló j c 11 e m á b rázó 1 ó erej érő 1.