Viga Gyula: Hagyományos ételek, ízek (Múzeumi Mozaik 4. Miskolc, 2003)

II. MATYÓSÁG

II. MATYÓSÁG A

dél-borsodi, elsősorban színpompás viseletéről és gazdag, térkitöltő hímzéseiről elhíresült matyókat elsősorban Mezőkövesd lakossága jelenti. Nem igazolható az a vélekedés, ami a szomszédos Tard és Szentistván népét is matyónak tartja. A matyók elnevezésüket Mátyás király nevéből származtatják, valószínűbb azonban, hogy a környező református falvak lakossága nevezte el így a közöttük zárványként élő katolikus mezőváros népét. A népcsoport kultúrájában csak a 18-19. század során formálódik egységessé, hírét azonban a 19. század végétől ismerik meg világszerte, amikor népművészete a magyar tárgyalkotó kultúra szimbólumává válik. Táplálkozási hagyományukban mind földrajzi helyzetük, mind vallásosságuk erős nyomot hagyott. Csurgatott tojás/eves — Mezőkövesd Kevés vajon vagy zsíron megpirítunk egy kis fej apróra vágott hagymát és egy kis petrezselyemzöldjét. Kis pirospaprikával, sóval ízesítjük, felöntjük vízzel és felforraljuk. Egy edényben simára keverünk 2 egész tojást egy kanál liszttel és ezt a fövő levesbe csurgatjuk. Tálaláskor tejföllel dúsíthatjuk. Készítették gyenge zöldbabbal is. Csorba csirke — Mezőkövesd Forró zsírban (egy evőkanál) sárgára pirítunk egy fej apróra vágott vereshagymát. Meghintjük pirospaprikával, belekeverjük a feldarabolt csirkét, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, megsózzuk, és 10 percig pároljuk. Ekkor két-három darab zöldpaprikát és ugyanannyi paradicsomot, valamint egy kis fej kelkáposztát (30-40 dkg) adunk hozzá. 15 perc főzés után hozzáteszünk még fél kiló, hosszában négyfelé vágott krumplit. Addig főzzük, amíg minden puhára fő. Végül csipetkét főzünk bele. (Pető Margit 1987. nyomán)