Veres László: Adalékok a tokaji bor palackozásának történetéhez (Múzeumi Mozaik 3. Miskolc, 2003)

összekapcsolódásának természetességét konkrétabbá tegye és felhívja a figyelmet a történemii fejlődés során kialakult palackforma védelmének fontosságára is. A leggyakrabban használt üvegféleség, a palack elnevezése 1395-ben bukkan fel először palasch és fias ka néven a Besztercei S\óje^ fékben. Eredeti jelentése szerint hosszú nyakú, üvegből vagy más anyagból készült tartályt fejez ki.

4 A palack szó a magyar nyelvbe átkerült déli szláv plosky alakja.

5 Ez utal arra, hogy e tárolóedény különböző típusai a Balkán felől terjedtek el Magyarországon. A palackok két típusa volt különösebben ismert a 12. századtól. Az egyik egy gömb testű, hosszú nyakú edényforma volt, amely a Közel-Keletről terjedt el és vált ismertté Európában. Ez az edényféleség nyugati közvetítéssel, Itálián keresztül is eljuthatott hazánkba. Erre utal a ma már kevésbé használatos flaska, fiaskó szavunk, amely a latin flasca, fiasco átvételén alapul.

6 A másik palacktípus az ún. golyvás palack, amely lapított gömb testű volt, s nyakrészén pedig dudorszerű képződmény, golyvának nevezett kitüremkedés helyezkedett el. Ez a palack a híres korinthusi huta terméke volt, s előfordulását a Balkánon keresztül csak hazánkig követhetjük nyomon. Tőlünk nyugatabbra már nem fordul elő.

7 A golyvás palackok a 16. századig voltak használatosak, ezt követően már csak a nyakrész megoldását kísérhetjük nyomon egyes magyarországi termékféleségen, így például a zempléni hutákban a 18—19. században készült korsókon, vagy a délmagyarországi hutatermékként ismert pálinkás korsócskákon.

K A 16. századtól tehát a gömb testű és hosszú nyakú palacktípus vált uralkodóvá Magyarországon. Ezeket nevezték csak egyszerűen palacknak, míg minden más, e formától eltérő palackot jelzővel 4 S^amota I., 1902-1906. 240. 5 Benkő L., 1970. 67. 6 BenkSL.,WQ.G7. 7 H. Gyürki K., é. n. 34. 8 Veres L., 1991. 114-115, 122.