Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

A Szeged környéki tanyákon egykor jegyajándékba adtak a legények kedvesüknek üvegpoharakat, amelyeket a házasságkötés után a komódon féltve őriztek.

4 A Mátrában, Párád környékén a legények üvegmángorlót vásároltak kiválasztottjuknak.

5 A Zempléni-Hegyköz falvaiban véteknek számított az, hogyha valaki nem őrizte meg a családtagjai sírhelyén halottak napján gyertyaégetésre használt színes üvegből készült mécspoharakaX. Szokásban volt üveg gyertyatartókat készíttetni és adományozni egyes területeken az egyháznak, vagy a keresztelő során használt üvegkancsócskákzt „egész életen át megőrizni".

6 Az ország egész területén megfigyelhető, hogy a hagyományos berendezésű parasztházakban az üvegeket, főként a poharakat, féltve őrizték és különleges helyen tartották. A Tisza mentén, Szabolcsban a komódon, a porcelánbögrék és családi fényképek között volt a helye az üvegeknek. A Bakonyban, Szentgálon a tisztaszoba egyik ékessége volt a szépen gravírozott üvegpohár, vagy palack.

7 Anélkül, hogy az adatok további folytatására vállalkoznánk, megállapítható az üvegtárgyak nélkülözhetetlen és különleges helyzete a paraszti háztartásokban. Igaz, hogy az üvegből készült tárgyak számbeli arányára kevés feldolgozás utal,

8 de ezek alapján is feltételezhető és bizonyosra vehető, a 18. századtól folyamatosan megfigyelhető és kimutatható üvegtárgyak jelentőssé és nélkülözhetetlenné válása a paraszti háztartásokban. Vizsgálatunk szempontjából jelentős kutatási előzmények hiányában témánk konkrét vizsgálatának megkezdése előtt fontos szólnunk az üvegtörténeti kutatások utóbbi évtizedekben történt kibontakozásáról és az üvegtárgyakkal szembeni nézetek változásáról, vagyis arról, hogy miként válhattak ezek a termékek is népművészeti tárgyakká. 4 Juhás^A., 1974/75. 141-143. 5 Veres L., 1984. 31. 6 Takács B., 1966. 54. 7 Vö. Vajkai A., 1959. 316. 8 Vö. juhás^A., 1974/75.; Fe'lE., 1941.; ide sorakoztatható még adatközlései miatt Nóvák L., 1982.