Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

további csoportosítás, amely a formai jegyek alapján tűnik célszerűnek. Ezért az egyes tárgytípusok bemutatására a formai jegyek alapján történő csoportosítással vállalkozunk. Tárolóedények a) Palackok: a boros- és pálinkáspalackoknál egyetlen egy magyarországi üveghutában sem alakult ki egységes forma, amely különösen a gyáripari termelés kibontakozása után vált megszokottá. A hutákban fúvással és formába fúvással egyaránt készítettek palacküvegeket. A történelmi borvidékeken gyakoriak, közkedveltek voltak a hengeres, felfelé kissé kiszélesedő testű, tölcséres szájú üvegpalackok, melyek zöld színű üvegből, főként a zempléni hutákban készültek. Közel hasonló formákat ismerünk Erdélyből is. A 18. századi palackok között azonban nem ritkák a gömbtestű, hosszú nyakú, vagy elnyújtott hengeres testű és rövid nyakú palackok sem, melyek az ország egész területén elterjedtek. A mai boros- és pálinkáspalackokhoz hasonló formájú, vagyis hengeres testű, rövid vagy hosszú szájú üvegek a 19. század elejétől váltak elterjedtté. Zöld és áttetsző üvegből egyaránt készültek és gyakran a készíttető monogramját viselő üvegpecséttel voltak ellátva. A pálinkás és boros palackokat eddigi ismereteink szerint a 18—19. században Magyarországon sehol sem díszítették festéssel, vagy gravírozás sal. b) Ballonok: funkciójukat tekintve a palacküvegek csoportjába sorolták az általánosan elterjedt ballonüvegeket. Ezek tulajdonképpen nagyméretű palacküvegek voltak. A mindig zömök, hengeres testű, szűk, egyenes nyakú ballonok fehér és zöld színű üvegből készültek, bor és pálinka tárolására egyaránt használták őket. Természetesen ezen kívül más folyadékok tárolására is kiválóan alkalmasak voltak. A 18—19. századi magyarországi hutákban