Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 4. Tokaj és környéke (Miskolc, 1992)

Elpusztult kertben szabadon álló, téglalap alaprajzú, részben alápincézett, földszintes, manzárdtetős épület. Mindkét hosszanti homlokzatán a 3 tengelyes középrizalit timpanonos. A déli hosszoldal erősebben kiugró középrizalitja előtt íves lépcsőfeljárat van. Az északin a főbejárat feletti timpanonban kettős címerpajzs, alatta feliratos szalag, 1787 évszámmal. A három-három ablakos szélső homlokzatszakaszokban az ablakokat közrefogó falfelületek sávos vakolásúak. A gazdag füzérdíszű faragott kőablak-keretelések fölött vakolat kagylódísz és ívelt szemöldökpárkány, a középrizalitokban az egyenes szemöldökpárkányok fölött timpanon. A két oldal közepén nyíló bejáratok kőkeretén az ajtószemöldök fölött lombkoszorús kerek felülvilágító nyílás. Az ablakokon gazdag díszű ablakrácsok. A helyiségek hosszanti középfolyosóból nyílnak. A déli középrizalit mögött helyezkedik el a nagyterem. A helyiségek hevederes donga- és csehsüvegboltozatosak. A kúriának a tágas előkert és a felújításra váró park biztosíthatna megfelelő keretet. Az épületben napköziotthon található. J.T. LAVOTTA JÁNOS SÍREMLÉKE TÁLLYA MJ Temető A tállyai temetőben nyugszik az egykor híres zenész és zeneszerző, Lavotta János. Nyughelyét a képen látható síremlék hirdeti. A Pozsony megyei Pusztafödémesen született 1820-ban. Tállyán hunyt el. Iskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, zenét Bécsben tanult. Sikeres, de nyughatatlan ember volt, életében sokat vándorolt. Kóborlásai során jutott el, már betegen Tállyára barátjához, Eöri Fülöp Gáborhoz, aholis nemsokára meghalt. Emlékoszlopát tisztelője, Ujfalussy Mihály emeltette hamvai fölött 1831-ben. Lépcsős alapépítményen négyzethasáb posztamens áll, négy oldalán emlékfelirattal. Fölötte obeliszk, oldalain újabb mellképes bronz domborművek. Sz. J. RÁKÓCZI-PINCE TÁLLYA MJ Csokonai tér 6. Az ún. Rákóczi-pince számos mellékágával behálózza a teret a római katolikus templomtól a Maillot kastélyig, ületve az ún. Rákóczi-kúriáig. Keletkezésének ideje nem ismert, legkorábbi adataink a 17. század második feléből valók. Elhelyezkedése azt sugallja, hogy a bor tarolása mellett a templom falain belül rekedt lakosoknak, és a kastélybelieknek szolgált veszély esetén biztonságos óvóhelyül. Ezt alátámasztja a néphagyomány mellett az is, hogy egyik helyiségét, nagyobb termét még ma is konyha néven