Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Erdész Sándor: Szüreti népszokások kialakulása a hegyaljai mezővárosokban

Abaújszántó: A szüreti népszokások közül csak a „koszorúvitel"-t ismerték. Itt Kassa városnak volt nagykiterjedésű szőlője, melynek helyén ma állami gazdaság van. A koszorúvitelt a felszabadulás után is minden évben megrendezték. Abaújszántón a társulatok nem rendeztek szüreti felvonulásokat. Bodrogolaszi: Az első szüreti felvonulást 1932-ben rendezték meg, s utána ezt még három alkalommal megismételték. Finta István bodnármester Erdőbényén látta a kapástársulat felvonulását, ugyanezt próbálta átültetni Bodrogolasziba is. Erdőbényén lemásolta a kapásrigmusokat és Olasziban kiosztotta a szereplők között. „Zoro és Huru" alakját a tolcsvaiaktól kölcsönözték. Az iparostársulati szüreti felvonulás és bál megszűnésének kettős oka volt. Egyrészt az, hogy a bevétel egyházi perselybe folyt, másrészt az, hogy itt jelentősebb volt a Lónyay gróf uradalmában rendezett szüreti végzés. Erdőbénye: A hegyaljai farsangi és szüreti felvonulások itt mindenkor színesek, jellegzetesek voltak. A kapásrigmusokat első ízben Oláh Dániel 1846-ban jegyezte le, azonban a kapások már a korábbi évtizedekben is megünnepelték az új bort. A kapástársulati felvonulások az 1930-as évek végéig farsang idején zajlottak le. Majd 1952-ben újra megrendezték, de ez már november végén zajlott le. A régi kapástársulati felvonulás menete a következő volt: Február első vasárnapján, délután 3-4 óra tájban a tagság összegyűlt a társulat elnökénél, ahonnan körútra indultak. A menetben hordóra ültetve „baksus"-t vittek. Az útkereszteződéseknél és a szőlősgazdák házainál megálltak, ahol rigmusokat mondtak. A rigmusmondást, a köszöntést pénzzel vagy borral honorálták. A szőlőtőkét vivő lányok a szőlőszemekért pénzt kaptak. Kötözőasszonyoknak öltözött férfiak szőlőkötéllel megkötözték a járókelőket, kik ezért megváltást fizettek. Este kapásbált tartottak, a bálban csákós vőfélyek vigyáztak a rendre. Hajnalban - a lányok kivételével újra végigvonultak a községben, ez volt a „hajnaljárás". Ekkor általában több bor gyűlt össze, mint a vasárnap délutáni felvonulás alkalmával. Hétfőn este a bálteremben és előterében ezt a bort iszogatták meg. A hétfői bálba már ingyenes volt a belépés; ez a bál is másnap reggelig tartott. A szüreti felvonulás újabb keletű, ezt a Dunántúlról idetelepült bányászok honosították meg az 1920-as évek elején, de néhány év után a rendezési feladatokat a helyi iparostársulat vette át. 89