Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Páll István: Szabolcs megye és a hegyaljai mezővárosok kapcsolata a 18–19. században

nem is tartottak), s ismertek voltak még a tállyai országos és a péntekenként tartott hetivásárok is. Mád neve is feltűnik néhány szabolcsi község piaci „célpontjaként", bár itt országos vásárt nem, csak csütörtökönként hetivásárokat rendeztek. Az újhelyi heti- és országos vásárokon való részvételt 16 észak-szabolcsi településen említették a XVIII. század 70-es éveiben; közülük mindegyik megjegyezte, hogy őszi és tavaszi árvizek idején igen nehéz az odautazás. Hogy mégis miért kedvelték az itteni vásárokat, arra azon kívül, hogy Új hely megyeszékhely volt, és a vásáron való részvétel mellett az ügyes-bajos közigazgatási, bírósági stb. dolgok elintézése is szerepelhetett a lakosság terveiben, Fényes Elek munkája ad magyarázatot: azt írja, hogy „mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, mellyet a felföldi tótok vesznek meg." A XVIII. századi investigatiók sok szabolcsi településnél a hátrányok között említik, hogy midőn a lakosok „a Hegyallyai vásárokra járnak, az Tokaji hídon nagy vámot kénteleníttetnek fizetni" {Kék község), mégpedig „ár víznek idején a rakamazi töltésekre nézve kétszerest" {Buj). A közeli helységek közül csak a Tisza jobb partján, a Taktaközben fekvő szabolcsi településeknek volt meg a lehetőségük, hogy - árvizes időt kivéve - hídvám nélkül érhessék el a hegyaljai vásárokat. Bár Eszlár határának egy része átnyúlt a Tiszán, maga a település a bal parton feküdt, így ha lakói csónakon vagy télen jégen keltek is át állataikkal a tokaji oldalra, megvámolták őket. A három bodrogközi szabolcsi falu lakói is kénytelenek voltak vámot fizetni, ha vásárra kívántak menni, mivel településeik a Bodrog és a Tisza által közrefogott szigeten álltak, s így kereskedni akaró polgárai el voltak zárva a Hegyaljától. Bár néhány település (pl. Dada, Viss, Bércei, Gáva, Nagyhalász stb.) lakói árvíz idején (vagy anélkül is) közvetlen vízi úton megközelíthették a tokaji és más városok vásárait, nagy vámot kellett hogy fizessenek, még ha saját csónakjaikon hajóztak is a Tiszán vagy télen a jégen keltek is át, emiatt - mint Nagyfalu lakói panaszolták - „kereskedéseket bátran nem folytathatták". A kamarai települések lakói {Balsa, Büd, Rakamaz, Téglás és Tímár) vámadás nélkül kelhettek át a Tisza túlpartjára, de még ez sem jogosította fel őket arra, hogy mások áruit csónakjaikon átszállítsák. Tímárról jegyzik meg a források, hogy „Noha a Tisza, Bodrogh közel folynak Hellységekhez, és fő képen árvizes időkben jó és hasznos kereskedésre alkalmatossá63