Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Udvari István: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák, valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez
nulmányok sejtetik. 19 A szlovák nyelvű Investigatiókban a következő nem bérmunkára vonatkozó hegyaljai direkt adatokat találtam: Pihnye: „Csak annyit urdolgázunk, amennyit az urasággal kötött szóbeli egyezség alapján tartozunk végezni, azaz évente két alkalommal 10-10 ekét tartozunk Tolcsvára adni, ott tehát két alkalommal 5-5 napot szántunk tíz-tíz ekével." A ruszin falu lakói határukban vetettek földesuruknak 20 pozsonyi mérő zabot, két pozsonyi mérő árpát, melyet aratás után kötelesek voltak Tolcsvára szállítani. Az adózás és ajándékozás mibenlétéről érdeklődő kérdésre adott válaszukat a tolcsvai vonatkozás miatt teljes terjedelemben idézem. Tolcsva görög katolikus egyháza 1745-ös alapítású. A városka görög katolikus lakosainak egy része minden bizonnyal a ruszin-magyar kétnyelvűség állapotában élt. A ruszin-magyar kétnyelvűséget támogatták a Pihnye községgel tartott kapcsolatok is. Tehát: „Sem kilencedet, sem tizedet nem adunk az uraságnak, mivel minden negyedtelkes jobbágy készpénzt fizet a földesúrnak, még pedig három alkalommal két-két máriást; ezzel az összeggel váltjuk meg tehát a kilencedet és a robotot. Ezen kívül 42 kaszást adunk a kaszálás befejeztéig, hasonlóképpen 42 aratómunkást, s 42 szüretelőt. Kaszálás, aratás és szüret idején azonban az uraság étkeztet bennünket, ellátva bőségesen kenyérrel és főtt étellel. Minden hónapban egy hetest adunk. Tyúkok helyett 42 libát adunk, 200 tojást, minden negyedtelek után egy pozsonyi mérő zabot, mogyorót, gombát (kozare), ha terem, negyedtelkenként egy-egy iccével adunk, de ha nem terem, nem fizetünk értük. Adunk ezenkívül 30 fejős juhot, 42 bárányt, négy negyedtelek után egy zsákot, a méhekből tizedet, vagy egyegy család után 6 krajcárt; ezen kívül vetünk az úrnak 20 pozsonyi mérő zabot, két pozsonyi mérő árpát, melyet le is aratunk, és a termést Tolcsvára. szállítjuk. Püspökdézsmát nem adunk, nem is hallottunk felőle, de a mi, munkácsi püspökünknek az egész falu évente két német aranyat fizet." Sztarina és Dara lakói a földesúrnak vetett 28 pozsonyi mérő zabot, 12 pozsonyi mérő árpát, öt pozsonyi mérő tatárkát, fél pozsonyi mérő borsót úrdolgán felül tartoztak Kisfaludra szállítani. Aratásra és szüretre minden negyed- és nyolcadtelkes gazdának mennie kellett, aki nem ment, annak munkánként 4-4 máriást kel19. Vö. Hőgyel., 1986.189,197. 55
