Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Udvari István: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák, valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez

UDVARI ISTVÁN Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez A régi Zemplén tanulmányozása gazdasági, társadalmi, nemzetiségi, néprajzi szempontból - éppen adottságainál fogva - eddig alig hangsúlyozott jellemzők hordozója. Népek, régiók, gazdálkodási formák, vallások, különböző életmódok és településtípusok keveredtek a megyében. Előadásomban Dél-Zemplén, hazánk egyik legjellegzetesebb tájegysége Tokaj-Hegyalja, interetnikus kapcsolatai történetéhez kívánok adatokkal szolgálni. Zemplén vármegye nemzetiségi összetételének meghatározására az 1710-20-ban összeírt nevek alapján Acsády Ignác tett kísérletet.

1 Megállapítja, hogy a rendelkezésre álló 423 község névanyaga 89 községben egészében magyar, 46 községben pedig többségében magyar lakosságot mutat. Az általa vizsgált időszakban a magyar nevek aránya Zemplén megyében 43,68% volt, a tót vagy rutén (szlovák és ukrán) nevek aránya 56,06%, a nemet neveké pedig 0,28%. Acsády módszereit, eredményeit többen is bírálták.

2 A Lexicon locorum adatai szerint Zemplén 109 településén volt használatos a magyar nyelv, a szlovák nyelv 151, a rutén (ukrán) nyelv 149 községben dominált. A német nyelv három községben volt uralkodó (Rátka, Trautzonfalva, Károlyfalva), a cseh pedig egy községben (Hernád/Kák).

3 Ezektől az adatoktól eltérő képet mutatnak az úrbérrendezéssel kapcsolatos, s a községi nyelvhasználat szempontjából figyelembe vehető dokumentumok: a kilenc kérdőpontra adott válaszok, az ún. Investigatiok, s a nyomtatott urbáA tanulmány az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készült. 1. Acsády L, 1896.399 2. Petrov, A. 1911. 278-298, 310-321; Dávid Z., 1957. 145-200. 3. Lexicon universorum regni Hungáriáé locorum populosorum. Bp. 1920. (A továbbiakban Lexicon). 48