Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: Tokaj-Hegyalja körülhatárolása

északkelet-magyarországi protestáns szellemiség központja, amely a magyar irodalmi nyelvre s a Hegyalján kívül jóval szélesebb terület népének műveltségére volt jelentős befolyással. Tokaj-Hegyalj a alapnépességét a középkorban számos vallon és olasz család színezte, de a XVI. századtól a jobbágyok, taksás nemesek és kuriális nemesek között találhatunk ruszinokat, németeket, görögöket és lengyeleket is. Közülük a német (sváb) telepesek a legjelentősebbek, akik Balassa Iván összegző tanulmánya szerint a XVIII. század folyamán három hullámban szálltak meg a Hegyalja öt településében.

25 A lakosság természetesen alapvetően magyar maradt, a telepesek anyagi kultúrája pedig szinte teljes egészében hasonult a környező magyar falvakéhoz.

26 A Hegyalja egész vidéke - fekvésénél, kereskedelmi útvonalainál, a függetlenségi és szabadságmozgalmakban való részvételnél fogva -, de mégis elsősorban gazdasági adottságaiból következően rendkívül nyílt terület. Szűkebb és tágabb táji környezetéhez sok szállal kötődött. Monokulturális jellegű termeléssel bort, gyümölcsöt, részben kézműves árukat exportált, más mezőgazdasági terményeket importált, sőt nagy területről vonzott nagyszámú munkaerőt. Jelentős gazdasági erő akkumulálódott itt, amit napjainkban is mutatnak a települések XVI-XIX. században épült kiugróan magas számú kastélyai, polgári kúriái és egyéb műemléki épületei.

27 Ez a parasztpolgárságot jellemző gazdasági erő azonban eltűnt a XX. században, amikor a birtokosok a filoxera pusztítását követően már nem tudtak megfelelő mennyiségben munkaerőt biztosítani, a szőlőbirtok pedig rendkívüli módon felaprózódott. 30 év óta Hegyalja hírének, a tokaji bor nevének megőrzői, továbbörökítői elsősorban az állami gazdaságok és a hegyközségi (szakszövetkezeti) társulások. A Hegyalja különleges helyzetét a magyar nép táji csoportjai között az biztosítja, hogy az egyetlen olyan termelési táj,

28 amelynek pontosan körülhatárolható területét és gazdasági produktumát a XVIII. század első harmadától a gyakorlatban máig is ható királyi rendeletek és vármegyei statútumok biztosították és védelmezték. 25. Balassa L, 1973b. 285-313. 26. Balassa I., 1973b. 309. 27. Genthon /., 1961. A települések rendjében. 28. KósaL.-FilepA., 1975. 112. 19