Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Bencsik János: Mád társadalma
röhögővel lármázott, s zavarta fel a tőkéket csapatosan ellepő rigókat. Itt szólhatunk az egyik legnagyobb, legjelentősebb eseményről, a szüretről. Addig, amíg a megelőző szőlőbeli munkákat zömmel mádiak végezték, a szüretre már idegeneket is fogadtak. Az uradalmi szőlőkben október 10-e körül, a kisebb szőlősgazdák ezt követően, október 20-a táján kezdték a szüretet. Igazi munkáskereslet az uradalmakban volt, a kisebb embereknek a rokonok is leszedték, kőccsönbe mentek segíteni egymásnak. A leszedett fürtöket terhesekben gyűjtötték, majd szekerekkel szállították a faluba, a borházakhoz, ahol a feldolgozás történt. A szőlőbirtok kezelői lementek a Taktaközbe és más falvakba, ahol szüretelőket toboroztak: általában férfiakat-nőket vegyesen, 20 szedő asszonyhoz 10 puttonos kellett. Nem is mentek haza a munkások a munka végeztéig, hanem egy-egy borházban, magtárban szállásolták el őket. A káptalannak távolabbról is hoztak munkásokat. 1915-ben Polgárról rendeltek Mádra 2 urasági kocsist fogatával együtt a szőlőt szüretelni. Két hétig dolgoztak, erre az időre eljött az intéző tiszt, s hoztak 2 birkát is étkezéshez. A bortermelés és borkereskedelem körüli haszonból élt meg a hordóhitelesítő is, a faktor is. Az utolsó mádi hordóhitelesítő Kaliczki Zsigmond volt. Hatósági embernek számított. Nála volt az országos lajstromban 215-ös számmal jelzett „koronás bélyegző". Ezt mindig saját kezűleg sütötte a hitelesítendő hordó fenekére. Pontos, precíz embernek ismerték. Kis házán, a Mádi patak mentén, cégtábla hirdette, hogy itt található a „hordójelző hivatal". A faktor borszakértőnek számított és kereskedelmi felhajtó volt. ő állapította meg a kereskedő számára szállítandó bor minőségét, majd a megalkudott hordót lezárta, viasszal lepecsélte. Erre szolgált a saját tulajdonában lévő kis rézbélyegző. Működéséért mind az eladótól, mind a kereskedőtől faktorpénzt alkudott ki. A felekezeti elzárkózás klasszikus területe Mádon is a párválasztásban, a házasságkötés körüli szokásokban tanulmányozható a legjobban. A felekezeti iskolákra alapozott oktatást már a század elején a központi állami iskola vállalta magára. Ettől kezdve az egyházi iskolák épületei a felnőttek művelődését szolgálták. A felekezeti különállást erősítették a művelődés sajátos szervei; a református szőlőművelők (kapás) társasága, illetve a római katolikus férfiak fáklyás társulata. Csak jelzésszerűen utalunk arra, hogy e társulatok 106
