Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)
Kriston Vizi József: Lajos Árpád, a népi gyermekjátékok kutatója
úttal a játékok bármely részterületének vizsgálatát is csak így lehet elvégezni. 15 Ezt folytatta és finomította a már csak halála után megjelent Matyó mancsozó botok című tárgy- és funkció^elemzésében. 16 De újraolvasva például a „Kapókövezés -kapózás -Csobádon" 17 című leírását, vagy több, hasonló, a mai játékkal foglalkozó kutatónemzedékre váró, feldolgozást serkentő adatait, pl. a körhinta-féle játékok játszás témakörében, — ez mind-mind hozzásegíthet egy majdani összegzésre váró magyar játéktörténeti monográfiához, — röviden szólva ezek az aktualizálható tanulságai többek között Lajos Árpád munkásságának. S engedtessék meg itt és most egy kikerülhetetlenül személyes megjegyzésem is: Lajos Árpád említett műveinek szemléletmódja, az állandó anyaggyűjtés, az egyre alaposabb tárgyismeret gazdagodásával párosuló összefüggéskeresés nélkül az Észak-Magyarország több pontján, 1977 és 1983 között, a játéktársasélet-szórakozás témakörében végzett gyűjtőmunkámba kezdeni sem mertem volna. 18 A témában és a pályán útnak indító Ujváry Zoltán s a Lajos Árpádot közvetlen, emberi mivoltában jól ismerő, a játék és gyermekéletmód összefüggéseit sem mellőző borsodi kollégák 19 is ezt sugallták számunkra, akik most, a csak földrajzilag kissé távoleső Kecskemét Játékmúzeumában dolgozunk. 20 A halála óta eltelt egy évtized során a magyar nyelvterület egy-egy vidéke gyermekjátékait rendszerbe foglaló monográfiák: Gazda Klára esztelneki, 21 Gágyor József felvidéki 22 kötetei, vagy a kortárs Hajdú Gyula éppen a napokban megjelenő két munkája, 23 vagy Nagy Géza írásai 24 szintén tükrözik a Lajos Árpád jó négy évtizedes munkássága alatt kikristályosodott játékosztályozás értékeit. Szellemi hatása ugyanakkor más, gyakorlatiasabbnak mondható szempontból is jól érzékelhető. Úgy hisszük, hogy a korábbi, rapszodikus múzeumi tárgygyűjtések mellett fontos megemlíteni, miszerint az 1978-as, miskolci Országos Honismereti Diáktábor óta vált rendszeressé a legkiemelkedőbb tehetségű diák honismereti gyűjtők bevonásával folyó, gyermekjátékokra vonatkozó adat- és tárgygyarapítás. 1985-ben például éppen miskolci középiskolások példamutató szorgalma révén gyarapodott jelentősen a honismereti diáktábort szervező mosonmagyaróvári és győri múzeum. 25 A tudomásom szerint 1987-ben újra borsodi rendezésű országos tábor 2 hete alatt remélhetőleg szintén adatlapok és játékszerek, -eszközök tucatjaival gazdagodik a Herman Ottó Múzeum. Ezért olyan fontos az emlékét tudatosan és önkéntelen is ápoló gyermekjáték-gyűjtő és játszó-tanító közösségek, szakkörök munkája, amely elevenné teheti a holt anyagot rejtő tudománybástyák környékét. Lajos Árpád szellemi hagyatéka erre is figyelmeztet. Kriston Vízi József 20
