Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága
elemzéseinket végezni. E téren mindmáig iránymutató a palóc dallamtípusokról, dallamsajátosságokról írt tanulmánya. 17 Ebben a munkájában felveti, hogy érdemes és szükséges lenne foglalkozni a palóc zenei tájszólás részletes és rendszeres elemzésével. Igen alapos vizsga- k lattal kimutatja, hogy a palócságnak — éppúgy, mint más etnikai csoportnak — sajátos zenei nyelvjárása van, olyan zenei, etnikai specifikumai vannak, amelyek „úgy tartoznak bele a magyar zenefolklór egészébe, hogy egyúttal beszédes bizonyítéka egy, a maga egészében külön zenei tájszólásnak". Különösen az öfokú hangsorú dalok őrzik jól az archaikumokat. A dallamfrázisok tipikus alkalmazása jól mutatja a palócság zenei sajátosságát és zenei ízlését. A tipikus dallamtípusok — vonja le a konklúziót Lajos Árpád — az ország más etnikai csoportjaitól jól elkülönítik a palócságot. Még két közeli etnikum (barkó, matyó) között is csak érintkezésről és nem egyezésről beszélhetünk. Természetesen nem különálló a palóc népzene. A magyar népdalkincsbe tartozik, de abban egy sajátos zenei nyelvjárást alkot. A sajátos zenei nyelvjárást hangsúlyozza Lajos Árpád a Borsodi népdalok c. gyűjteményes kötetének bevezetésében is. 18 Ez a kötet a nagyközönség ré- % szere, a népdal terjesztése céljával készült. Jeles népművelői törekvést tartott szem előtt, amely szerint a polgári giccses ízléssel szemben, a kuplék, slágerek ellenében tömeges népdaltanítással lehet a leghatásosabban védekezni. És erre 1955-ben még valóban nagy szükség volt. A kötet sajnálatosan csak ezer pél- * dányban jelent meg. Borsod legjellemzőbb dalainak ezt a gyűjteményét igen hasznos lenne újólag megjelentetni. Szólhatnánk még a népszokásokkal foglalkozó közleményeiről. Ezek közül kiemeljük a farsangi ivóró\ szóló leírását. Ezt is, mint annyi más archaikumot, Domaházán jegyezte le a szokás eltűnésének utolsó stádiumában, megmentve a szaktudomány számára. Felfigyelt arra, hogy ennek a szokáskörnek un. pogány kultikus elemei és keresztény mozzanatai egyaránt vannak, sőt, a mulatság tartalmában és bizonyos külsőségeiben a régi feudális világ néhány közigazgatási emléke is megnyilvánul. 19 Hasonlóképpen jól vette észre a lakodalmi hajnaltűzzel, a palócokra jellemző sajátos társas mulatsággal kapcsolatban a kultikus vonatkozásokat. 20 Lajos Árpád elsősorban folklórkutató volt. írt néhány tárgyi néprajz körébe sorolható dolgozatot, de azok is inkább a népművészet területéhez - s így a tágabban értelmezett folklórhoz — állnak közel. 21 Az ő folklorisztikai munkássága rendkívül jelentős elsősorban az általa nagyon szeretett szűkebb haza — Borsod -,a palócok, barkók és matyók hagyományainak feltárásában és megmentésében. Lajos Árpád kutatásai révén ismerhette meg a szaktudo- , mány Észak-Magyarország népi kultúrájának több fontos archaikus elemét. A hatalmas anyagfeltáró munkássága mellett figyelemre méltóak az elemző, rendszerező és az elméleti következtetéseket összegző tanulmányai. Belső ösztönből fakadó finom meglátásai, továbbgondolásra inspiráló ötletei voltak. .* 14
