Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Janó Ákos: A Bodrogköz néprajzi irodalma
1927, Kessler Balogh Edgár, 1927, Szendrey Zsigmond, 1931.), valamint a pacurkázás (Gulyás József, 1940.) és a Lucaszék készítés (Kántor Mihály, 1955.). A népszokások gyűjtését a felszabadulás után társadalmi néprajzi kutatók végezték, dolgozataikban a téma szinte valamennyi kérdését érintették. A gyűjtést azonban érdemes és hasznos folytatni, mivel a sok különböző vidékről származó bőséges adatközlések monografikus feldolgozása is lehetségesnek és elérhetőnek látszik. Kantor Mihály összefoglaló munkája után (1935.) a gyűjtők a fiatalság társaséletével, játékalkalmaival és a gyermekjátékokkal foglalkoztak. A gyűjtések jó irányban folytak, de a téma az irodalomban koránt sincs kimerítve. A gyermekkor és fiatalkor mellett az idősebb korosztályok társaséletének játékait és játékrendjét is érdemes volna kutatni. A hiedelemvilág a mesékben, mondákban, babonás történetekben is megnyilvánul, bár ezeket maga a nép is a valóságon túli világba utalja és hitelüket az erkölcsi tanúságok szempontjából értékeli. A mesék, mondák és legendák babonás tartalmi elemei mellett azonban éltek a népi hitvilágnak azok a képzetei, amelyek az élet mindennapjait, az emberek magatartását, viselkedési formáját befolyásolták és amelyek alapján a jövőre, sorsuk alakulására, bekövetkező eseményekre, az időjárás változásaira, a várható termésre következtetni tudtak. Hitték, hogy a természeten túli erők az ember akaratától függetlenül érvényesülhetnek, azokat kiválasztott, arra született személyek irányítani tudják. E hiedelemvilág teljes felderítésétől területünkön még távol állunk, az irodalomban található kevés számú adatközlés ismeretében mondhatjuk, hogy a hiányok pótlására a jövőben egyre kevesebb reménységünk lehet. Éppen ezért volna szükséges a néphit minden megnyilatkozásának, melyek egykori ősvallásunk nyomait rejthetik, az egész területen a lehető legnagyobb mélységig felkutatni és összegyűjteni. A Bodrogköz zene- és tánckultúrája ma is jóval gazdagabb, mint ahogy azt a megjelent dolgozatok gyér számából első pillanatra gondolhatnánk. Szerencsés helyzetben vagyunk viszont, mivel éppen e témákban határainkon túli adatközléseket is ismerünk (Ág Tibor, 1977, 1980.). A további gyűjtést területünkön minél hathatósabban szorgalmaznunk kell. Bár nem a teljesség igényével, de a néprajzi kép teljesebbé tétele céljából, a bibliográfiába felvettük a leginkább hozzáférhető, népnyelvi sajátosságokat feldolgozó munkákat is. örvendetes, hogy újabban, különösen a helynevek gyűjtésével, a tájnyelvi jelenségek felderítésében a Bodrogköz társadalmi munkásai is méltóan kiveszik a részüket. . 80
