Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A Bodrogköz (Történeti vázlat és levéltári források)

Bárki, aki a Bodrogköz múltjáról, történelméről szól, joggal időz el hoszszabban a honfoglalás koránál, hiszen itt (Bodrogvécsen, Szomotoron, Karosban, Kenézlőn, Bodroghalomban, Tiszakarádon, Zemplénagárdon, Révleányváron stb. helyeken) feltárt temetők tárgyi emlékei, leletei országos viszonylatban is a legjelentősebbek. E kornak Jósa András, Dókus Gyula, Fettich Nándor, László Gyula kutatásai, cikkei, művei jó megismertetői, az év szenzációja a Karos—Eperjesszögben Révész László nagy felfedezését láttuk, tudományos feldolgozását várjuk. Az Árpád-házi királyainktól a 17. század végéig a várak, vártartományokhoz, mint a Zemplén földvár, Borostyánvár, Kövesd, Füzér, Tokaj, Ujhely, Leányvár, Pacin, valamint egyházi nagybirtokokhoz, szerzetes rendekhez, mint Lelesz, Jászó, Ujhely ben a pálosok, vagy uradalmakhoz Allaghyak,Sennyeyek, Mailáthok, Sztárayak, Szapáryak, Vécseyek stb. uradalmi egységéhez kapcsolhatók a falvak, települések, lakott helyek. A lakott helyek száma Valter Ilona véleménye szerint az Árpádok idejében 95, a középkorban 65, a trianoni szétdaraboláskor 53 volt. Siska József kimutatása alapján a jelenleg Csehszlovákiához tartozó 31 Felső-Bodrogköz községeivel együtt 56 település található e történelmi tájon. A középkorban lakott és népesebb helyek, falvak tűntek el, mint Ágóc, Sárkány, újak alakultak, mint Tiszacsermely, György tarló, több falut egyesítettek, mint a két Cigándot, Lácát-Csékét, de a településhálózat hasonló maradt a régihez és a települések nevükben is megőrizték az ősit. Szinte minden községnek megtalálható a névmagyarázata, némelyeknek többféle is van pl. Agárd, Bereczki, Kenézlő, Cigánd, Szomotor stb. Csak kivételesen változtatták meg nevüket itt a falvak, mint kérte Luka, hogy Bodroghalom legyen. E települések a termelő gazdálkodásra alkalmas dombhátakon jöttek létre, noha a természeti gazdálkodásnak is volt szerepe, különösen az Alsó-Bodrogközben. A tájnak a 19. századtól természetes és közigazgatási központja Királyhelmec lett, bár korábban az uradalmi központok a várak, várkastélyok voltak, mint Zemplén, Lelesz, Tárkány, Pacin. A vásározás szempontjából Ungvár, Kisvárda, Sárospatak, Sátoraljaújhely, mint a könnyen elérhető helyek szerepeltek már a 18. században a Mária Terézia-féle urbáriumok előkészítése során felvett vizsgálati jegyzőkönyvekben. Már az Árpádok korától fontos rév, átkelőhely volt Agárdnál, Leányvárnál, később Cigándnál, Kenézlőnél a Tiszán. Jelentős volt a fa és só vízi szállítása. A Bodrogközben közismert a vízi közlekedés, néha és bizonyos falvak között csak is ez az egyetlen mód, de a vármegye és a községek létrehoztak kereskedelmi, hadi, postautakat, melyet robottal és közköltségekkel tartottak fenn. Az úthálózat jól megfigyelhető Karács Ferencnek 1804-ben Zemplén megyéről készült térképén, ahol feltüntette a főbb utakat, mellékutakat, jelölte a településeket nagyságuk szerint, utalt a közigazgatási beosztásra. Zemplén megye levéltárában található más 6