Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák a Bodrogközben

I. Az első csoportba sorolt munkákat — amikor többen egy valakinek segítségképpen végeznek valamilyen munkát, az esztendő minden szakában megtaláljuk. Persze ez a munkavégzés kölcsönös. Aki segítségre szorul, az igyekszik is visszasegíteni a segítségképpen kapott munkát. Éppen ezért nem is lehet csak szívességből végzett munkának tekinteni, hacsak nem kerül olyan helyzetbe a segítséget kapó, hogy nem tudja a segítséget viszonozni. Az ilyen esetben a segítséget adók nem is tartanak igényt a viszontsegítségre, és ezt meg is mondják. Ekkor ugyanis a segítők emberi kötelességük teljesítéseként fogják fel a segítségadást. 1. Az építkezés: A legrégebbi társasmunkák közé tartozik, amely azonban még ma is él. Az építkezéshez nem lehetett volna hozzákezdeni és lebonyolítani, ha a rokonság, a jóismerősök, a szomszédok nem álltak volna az építkezni szándékozó mellé. Akár paticsfalú, akár vertfalú vagy vályogfalú házat építettek, az építkezéshez mindig sok ember kellett. Az építőanyag elkészítése utáh rendszerint május végén került sor mindig az építkezésre, mert ekkor nem volt sürgős munka a határban. A kapálás, kaszálás befejeződött, az aratás még odább volt, így nem volt semmi akadálya a segítség nyújtásának. Miben merült ki ez a segítség? A házhely elegyengetésében, a talaj ledöngölésében, a sárkészítésben. A munkát azonban mindig szakember irányította fizetségért, csak a többi munka, a segédmunka volt segítség. Az építtető ilyenkor biztosította az étkezést, ha volt rá tehetsége itallal is megkínálta a segítőket. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez nem volt olyan nagymérvű, mint napjainkban. Ma ugyanis a segítségképpen végzett munka majdcsak annyiba kerül, már ami az ital és ételköltséget illeti, mintha napszámost fogadnának. Az építkezésnél a segítség nemcsak a gyalogmunkák végzésére szorítkozott, hanem a járművel is segítették. Ez az 1900-as évek elején kezdődött el. Ekkor kezdtek ugyanis a Bodrogközben kőalapú, vályog vagy vertfalú házakat építeni. A Bodrogköz déli részén, a mai magyarországi Bodrogközön élőknek máshonnan kellett a követ szállítani az építkezés helyére, vagy a cserepet a vasútállomásról, de még a vályogot is a falu vályogvető helyéről. Amikor ezt szállítani kellett, az építkező vasárnap reggelre annyi szekeret hívott, amennyi elég volt ahhoz, hogy lehetőleg egy fordulóval a teljes mennyiséget a házhelyre szállítsák. Reggel korán elindultak, közösen megrakodtak és a szekérkaraván hazaszállította a szállítandó építőanyagot. Amikor otthon lerakták, az építő egy pohár pálinkával megkínálta a szállítókat, és megköszönte szívességüket. Az építkezéshez a segítségadás rendszeres volt. Ha valakit az építtető megszólított, az minden körülmények között vállalta a segítést. Ha valamilyen sürgős munkája volt, akkor nem vállalkozott, de megmondta, hogy melyik napon számíthatnak rá. 2. Az aratás: A falusi ember életében ez volt mindig a legnagyobb, legsürgősebb munka. A részesaratás igazi társasmunka volt, de gyakran előfordult, 53