Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Kováts Dániel: A Bodrogköz népnyelvi sajátosságaiból

használja a tag közszót (például: Kinn dóugosztak az urasági tagba, Ez a bdróu tagja). A kenyérsütés menetéről így adott rövid összefoglalást az egyik adatközlő:

9 „Kovászt csináltunk. Mikor a kovász mekkelt, akkor bedagasztottuk, kiszakítottuk a kenyeret. A kemencébe mán be kellett gyútani, kemencébe fűtöttünk. Mikor jól befűlt a kemence, mán jól kikelt a kenyér, a kemence az jó tüzes vóut, akkor beraktuk a kemencébe. Körülbelőül eggy óurahosszaig hatytug benne a kenyeret, vagy másfél óuraig, akkora meksűlt. Akkor kiszettük, és megvóut a jóu, finom láty kenyér. Sziévonóunak montuk, amivel kihusztuk, piszkafával mekpiszkáltuk, sziétpiszkáltuk a tüzet, hogy jóul iegjenjóul fűjjön be a kemence. (És amivel betették a kenyeret?) Az meg kenyérhányóu lapát. (És amit elétettek a kemence szájánál?) Át ... asz csak ijen naty plé vóut, ijen subel. Elibe tettük, meg elibe kapartuk a tüzet is, hogy jóul melegiccse a kenyeret, mennél jobban gyöjjön fel, mer asz hoszta fel a kenyeret, az a jó meleg. Finom jóu kenyér meksült . . . (És amit az új kenyérhez felhasználtak az előző kovászból?) Át abbul ki szoktunk venni ety kicsikiét, eggy . . . eggy . . . fiel marikkal. Asztat kovásznak majd a következőübe megint eltettük. (Nem szárították meg?) Vóut, aki . . ., vóut aki . . . ászt ugy monták, hogy komlaus, komlauson sütöttek. Asz szietmorzsálták, és asz kiszárították. De vóut, aki csak amúgy, úgy lizdbe tartotta, hogy az ..., az addig, amíg a másik sütiés eljött, addig az úgy kelt, meg ne peniészeggyen, vagy mit tudom é." Gazdag a bodrogközi ember szóláskincse, bár ilyen téren is az elszürkülés jelei mutatkoznak. A régibb gyűjtésekből idézek mutatóban.

10 „Dobog a szíve, mint a ricsi kutyának", „Holló nem váji ki a holló szemét", „Kutya orrára nem bízik a hájat", „Ha nincs pézed, igyál vizet", „Nem éred el hajason, kopaszon meg bajoson", „Nem lesz abbul paszuj se", „Ott van a hazája, hun a tarisznyát szögre akasztik". A nyelvjárási sajátságok feltárását folytatni érdemes, s ennek érdekében a nyelvjárási gyűjtők táborát 1987-ben ismét szeretnénk megszervezni. A szövegek a néprajztudomány számára is hasznosíthatók. Terveinkben ilyen néprajzi értékű lexikai témák gyűjtése szerepel: a tehéntartás, az istállózó disznótartás, a régi típusú parasztház, a paraszti udvar, a ház szerkezete, a szekér és más földművelő eszköz. De szívesen fogadjuk a néprajzosok javaslatait, gyűjtési útmutatóit.

11 JEGYZETEK 1. Benkő Lóránd - Lőrincze Lajos (szerk.): Magyar nyelvjárási bibliográfia. Bp., 1951. 2. Balassa Iván a konferencián felhívta figyelmünket, hogy a településnév ragos alakja a helyi nyelvjárásban: Vison. 49