Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: A bodrogközi népi építkezésének vázlata

a másik esetben pedig két szárral gyarapodva U-forma alakult ki (pl. Tiszakarád-Nagyhomok tanya, Tiszakarád-Apátszög legelő). Anyagát tekintve némi különbség volt az uradalmi állatcsapatok enyhelyeiül és a faluközösségek gulyáinak védelmet adó aklok között. Amíg a paraszti gulyák építményeit többnyire az egyszerű falszerkezetek jellemezték, addig a majorsági gulyák — legalábbis a 19. század eleje óta —jól megépített, tömött falazatú aklok enyhébe húzódhattak a hideg elől. A faluközösségek marhaakoljait a pásztorok és parasztemberek építették. Az akol északra, keletre és nyugatra néző három oldalát font sövény vagy sárral betapasztott sövény (pátics), sűrűn egymás mellé állított karó, s olykor deszkával vízszintesen vagy függőlegesen beborított falazat alkotta. Nyereg- vagy sátortetős fedélszerkezetét durván, szakszerűtlenül ácsolták össze. Egyetlen adat kivételével nem ismerünk olyan aklokat, ahol a padlásteret lefedték volna. Ez a kivétel egy vajdácskái hodály,

29 amelynek megközelítőleg a felét lepadlásolták (hodálypad), s a pásztor ott alakította ki pihenő- és nyugvóhelyét. Az uradalmak „hivatalos akoljait" - ahogyan Körmendi János zemplénagárdi gulyás fogalmazta - kőművesek és ácsok készítették.

30 Falazatuk többnyire vályogból, emellett kőből vagy téglából épült. Általában nyeregtetős fedélszerkezetüket pedig gondos ácsmunkával készítették. Mind a falvak, mind az uradalmak akoljainak héjjazatát zsindelyből, nádból vagy zsúpszalmából rakták a 19. század végéig. Ezután jelent meg és terjedt el - elsősorban az uradalmi — aklok cseréppel, majd palával való fedése. A bodrogközi szarvasmarhaakiokban általánosságban nem volt jászol. Ezzel ellenkező adatunk csupán kettő van. Révleányváron egy majorsági akol északi falához építettek hosszú jászolt, a kenézlői akol pedig újabb építésű, s benne középen arcaljászolt helyeztek el. Az akol típusú építményekhez a Bodrogközön mindig hozzátartozott a korábbiakban leírt rúdkarám. A gyűjtőmunka során egyetlen olyan adat sem bukkant fel, amely utalt volna más jellegű (pl. trágyából rakott garággya, deszka, vályog vagy kő) kerítő falazat egykori meglétére.

31 Az akolhoz tartozó karám formája - hasonlóan az önállóan álló karámhoz - általában téglalap alakú, a karámkapu helye többnyire a déli oldal közepe vagy egyik sarka. Előfordult ritkán, hogy a karám keleti oldalán - közvetlenül az akol mellett — nyitottak kaput (pl. Vajdácska). Az akolt néhány esetben úgy építették (vagy később megosztották), hogy egy részben, többnyire a kisebbikben, a szarvasmarhával közös legelőn járó lovakat tartották. Ilyenkor az állatokat csupán a rúdkarám választotta el egymástól. A szarvasmarhacsapat összetartását és védelmét szolgálta az az akol elnevezésű pásztorépítmény, amelyet 1929 táján Gönyey S. Nagyrozvágy határában fényképezett.

32 Az akolról pontos leírás nem áll rendelkezésünkre. A fotó alapján azonban megállapítható, hogy a gulya számára enyhet adó épület kb.