Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: A bodrogközi népi építkezésének vázlata

A faluközösségek tulajdonában álló karámok sokkal kevésbé gondos munkával készültek. Ágasként, kihasználva a terep adottságait, gyakran alkalmaztak élő fákat.

19 Az ágasok magassága, de még a riglik hosszúsága is, rendszerint nem egyforma. Ez abból következett, hogy az építési anyagokat a gazdák adták össze. Általában egyik alkotóelemet sem faragták meg. Olykor azonban előfordult, hogy a riglik végeit laposra csapták. Az ágasok és a riglik egymáshoz erősítését kovácsok által készített hosszú szegekkel végezték el. Fontos volt, hogy a rigli a karám belső oldaláról feküdjön az ágasra. A kitörést ílymódon hatásosabban akadályozta a kerítés. A karámkapu helye általánosan a karám déli oldalának közepén vagy egyik sarkán volt. A két-három — egyik végén megvasalt — rigliből álló kapu kovácsolt karikán csatlakozott az ágashoz és rajta fordult. Ellenkező végét füles U-alakú vaspánt szorította a kapu másik ágasához. A karámokról és általában a zárt pásztorépítményekről érdekesen nyilatkozott a Bodrogköz-szerte ismert Szegedi pásztornemzetség egyik tagja. Szegedi András

20 elmondta, hogy „mink, a nemzetség mind szabad vackon tanyáztunk. Rettenetesen tiltakoztunk a zárt helytül. Nagy bajok történtek abba az időbe akközt, aki karámban állt meg. Ha esetleg megszaladt vagy megpiszkálta egymást, a szabad vackon nem történt semmi baj. Egy zárt helyen megszorul, ott mán csak baj történik. Nálam lábtörés, szarvtörés nem volt." Kiderül tehát, hogy a pásztor egyéniségétől is függött az, hogy vett-e igénybe zárt építményt állatcsapata őrzése során. A rúdkarámhoz a pásztorkodás gyakorlatában sok esetben fedett építmény is kapcsolódott. Az akol, félszer vagy hoddly szavunk együtt jelenti a fedeles szint és a hozzá csatlakozó rúdkarámot.

2 x Az akol szó meglétére ezen a tájon 1437-től ismerünk levéltári adatot. Ekkor a Pacin, őrös és Bodoló nevű possessiók között elterülő Akalzeg nevű határrészt szántatta fel és vettette be a tokaji várnagy.

22 Az adat egyértelműen mutat tehát a terület legelő voltára és pásztorépítményére, mint ahogyan a későbbi bodrogközi helynevek között is találunk akolra utaló megjelöléseket.

23 A pásztorépítményt általában akolként ismerik a Bodrogközön, de Sárospatakon akolynak. is mondták.

24 Az akolm vonatkozó bodrogközi adatok beleilleszkednek Szabadfalvi J. nek a témára vonatkozó - országos adatokat összegező — megállapításai sorába.

2 5 Itt is a korlátfákkal körülzárt, mindig négyszög alaprajzú kerített hely az akol, amelynek északi végében, két- vagy három oldalán fedeles szin áll.

26 A fedeles szin terminusa a vidéken akol vagy félszer. A bodrogközi aklok típusainak számbavétele előtt ide kívánkozik Kacsik Andrásnak, a bélyi Sennyey grófok egykori gulyásának elmondása az uradalmi gulyák aklairól. Az 1890-ben született Kacsik András 6 éves korától 1945-ig volt a Sennyeyek pásztora. Apja és az ő gyakorlatából állította, hogy az akolban csak télen tartották a gulyát.

2 7 „Vályog vagy kű fala van az akolnak, teteje 40