Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: A Bodrogköz népi építkezésének vázlata

Cseri Miklós A BODROGKÖZ NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉNEK VÁZLATA A Tisza-Bodrog-Latorca folyók határolta Bodrogköz sokat emlegetett hátrányos helyzete — megitélésem szerint — a néprajzi kutatás oldaláról máig is tart. Különösen érvényes ez a hagyományos népi építkezés és lakáskultúra feltárása vonatkozásában. Az előadásra való felkészülésemkor ugyan több mint két tucat cikket, leírást vehettem kézbe, de ezek tudományos mélysége, területi és tematikai eloszlása igen eltérő volt. Az építészeti munkák közül - a teljesség igénye nélkül — Szolnoky Lajos vajdácskái,

1 Darikó Imre hosszúréti,

2 Bakó Ferenc györgytarlói

3 tanulmányait, a gazdasági és melléképületekkel foglalkozó írások közül pedig Bodó Sándor pásztorépítményeket,

4 Nagy Géza gabonatároló építményeket,

5 Balassa Iván szárazmalmokat

6 és Balassa MIván méheseket

7 bemutató tanulmányait emelném ki. Páll István közelmúltban megjelent rövid írása az értékes adatokon túl, módszertanilag érdekes, hiszen a Tűzkármentesítő Bizottságok irataiból a múlt század első felére vonatkozóan nyerhetünk pontos építészeti adatokat.

8 A Bodrogköz egésze településszerkezetének kialakulását Gönyei Sándor két háború közti tanulmánya mellett Valter Ilona munkáiban követhetjük leginkább nyomon}° A már említett több mint két tucat leírás nagytöbbsége különböző honismereti szakkörökben készített, apróbb részterületeket bemutató adatközlés, melyek értéke vitathatatlan, bár kisebb-nagyobb tárgyi tévedésektől sem mentesek.

11 A tanulmányok, cikkek nagy része a Bodrogköz mai országhatáron belül eső, déli, délkeleti területeivel foglalkozik, kiemelten Karcsával, Pácinnal, Cigánddal, Vajdácskával. A trianoni határrendezést követően a Bodrogköz szétszakadt, kulturális és gazdasági központjai, legsűrűbben lakott települései a csehszlovák államhoz kerültek. Megitélésem szerint a Bodrogköz hagyományos népi kultúrája, ezen belül népi építészete sem tárható fel a határon túli területek kutatása nélkül. Sajnálatos, hogy az un. Felső-Bodrogközzel foglalkozó kutatók közül csak Buday Endre építkezési munkáit emelhetem ki.

12 Jelen előadásom az eddigi ismeretek összegzésével is csak vázlatos képét adhatja a Bodrogköz népi építészetének, kiemelve azokat a területeket, amelyek még alapos kutatásokat igényelnek. A bodrogközi települések túlnyomó része a kora Árpád-korban keletkezett, számuk ekkor több, mint 90-re tehető. A 13-14. századi pusztásodás, Ül. a termelőgazdálkodást folytató faluvá válás folyamán számuk 60 körülire csökkent, s a mai települések lényegében ezek folytatásai.

13 A településeket térképre vetítve látszik, hogy a Hosszúréten és környékén, ill. a Tisza mentén 29