Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Dankó Imre: A Bodrogköz régi vízrajza és vízi élete

kutatójáról, illetve kutatásaikról meg ne emlékezzem. Természetesen sajátos szempontom, tárgyam, a Bodrogköz vízrajzának a népélet alakulására tett hatása jobb, módszeresebb felmérése, meghatározása érdekében. Gönyey Sándor nevét ezért említem, mert a Bodrogköz legjelentősebb néprajzi kutatójának tartva, számos ösztönzést, sőt anyagot is kaptam tőle bodrogközi kutatásaimhoz éppen vízrajzi, települési vonatkozásban.

11 Ecsedi Istvánt pedig azért említem, mert 1925-ben, tehát közel egy évszázaddal az ármentesítés-folyószabályozás után itt járva, annak dacára, hogy ez a táj is változott, Ecsedi lápvilágként látta és írta le a Bodrogközt és olvasóját egy azóta már teljesen eltűnt világba vezette. Ecsedivel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy leírásában az akkori Bodrogköz egy részének, a Hosszúrét valóban lápi részének és a Bodrogszög mindmáig szabályozatlan területének vízrajzi képét rajzolta meg és leírását az egész Bodrogközre vonatkoztatta.

12 Az újabb kutatók közül, akik a Bodrogköz települési viszonyait már a legújabb gazdasági-, társadalmi- és kulturális változások körében vizsgálták, Bakó Ferencet és Szolnoki Lajost említem.

13 Mindketten végeredményében a Bodrogköz vízrajzával leginkább kapcsolatos néprajzi jelenségeket, a települési változásokat, amelyeket egyrészt alapvető társadalmi változások tettek lehetővé, másrészt számottevő társadalmi változások követtek, vizsgálták György tarló, illetve Vajdácska vonatkozásában. Ugy vélem, hogy az ő munkásságukra is egy komplex tájkutatási program végrehajtása tenné fel a koronát, megteremtve az összefüggést az eddigi részkutatások, munkálatok között monografikus igényekkel dolgozná fel a korszerű, a társadalmi szempontokat követő etnográfia alkalmazásával a Bodrogköz népéletét, népi kultúráját, táji meghatározottságát. Ezekben a kutatásokban az alapvető vízrajzi szempontokon túl messzemenően érvényesülnie kell annak, hogy a legkülönfélébb népéletbeli jelenségeket változásaiban lássuk és dolgozzuk fel, nem mellőzve azt a fontos etnogeográfiai- és etnokultúrális adottságot, hogy a Bodrogközt tájilag egységes területnek tartsuk és akként vizsgáljuk. Számomra ezt az etnokultúrális egységet éppen a vízrajzi adottságok, ezen adottságok változásai, illetve a vele szoros, vagy kevésbé szoros kapcsolatban kialakult, át- meg átalakult életmódok határozzák meg. Ugy vélem, hogy ez a tájkonferencia - amely nem az első az északmagyarországi múzeumi szervezetek rendezésében —, is nagyban hozzájárul a helyes tájkutatási szempontok kialakításához, a kutatások egységes szempontok szerint való folytatásához, a táji etnokultúrális folyamatok komplex megismeréséhez.

14 Előadásom végére hagytam azt az önigazító megjegyzést, amit a Bodrogköz vízrajzi adottságainak újragondolása és rendszerezése, ezen előadás megtartása után elkerülhetetlenül meg kell tennem. Említett munkálataim mindegyikében, de különösen a Hosszúrét településéről írottban, több mint egy évtizede, azt modtam, hogy: „A Bodrogköz lakosai gyűjtögető, zsákmányoló, halászvadász életmódot folytattak és zárt településekben éltek. A gyűjtögetés, a halászat és vadászat mellett egyedül állattenyésztésük volt jelentős. Különösen 26