Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Siska József: A Bodrogköz népmozgalma
31. Péter Imre -Molnár János .Kháiyhéimeic 700 éve, Királyhelmec. 1969. 65., Dankólmre i.m. 151. 32. Saját gyűjtés alapján. 33. A tájegység lélekszámának alakulásáról 1787-ig csak tájékoztató jellegű adataink vannak. Valter Ilona i.m. 33.oldalán megbecsülte a XVI. századi Bodrogköz lakosságát. Egy háztartás létszámát 5 fó'nek vette. Ezek szerint 1541-ben 3360-an, 1546-ban 4343-an éltek a tájegységen. A legnagyobb létszámú Helmec és Lelesz volt. 1598-ban a fenti szorzószám felhasználása alapján 7418 fővel számolhatunk. 1696-ban a sorozatos pusztítások következményeként 6000 főre esik vissza a lélekszám. 1787-ben a konszolidáció már 17565 embernek teszi lehetővé a megélhetést. A tájegység lélekszáma ezután tovább nő. Süli Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között című írásában (Borsodi Levéltári Évkönyv III. 35-76.) részletesen elemzi az okokat. 1844-ben 29453, 1890-ben 43905, 1940-ben 65263 fő a Bodrogköz lakóinak száma (szlovákiai részé: 29389, magyarországié: 35874). 1945-ben: Tiszasalamont Szovjetunióhoz csatolták. Csehszlovákia visszakapta a Trianon által neki ítélt többi helységet. A csehszlovákiai rész lélekszáma 1945-1980-ig 6500 fővel nőtt: szlovákok és ruszinok betelepítése miatt (1940-es állapothoz viszonyítottan). A magyarországi területé pedig 5300 fővel csökkent. A lakosságszám tehát tükrözi a két országhoz tartozó tájegységrész gazdaságföldrajzi helyzetének különbözőségét. SZEMELVÉNYEK A rendelkezésre álló levéltári források alapján két dokumentumot ismertetek a népmozgalmi szempontból legérdekesebbnek számító XVIII. századból. 1757. május 23^án vizsgálta meg Makoczky Mátyás dámóci és Makoczky Lukács perbenyiki jobbágy rokoni kapcsolatát egy ügy kapcsán a szolgabíró. Több dámóci jobbágyot kihallgatott, ezek közül Zelenák Pál vallomását rögzítem: „ .. .onnét tuggya a tanú, hogy egy testvér legyenek Makoczky Mátyás és Lukács, mert midőn elsőben Makoczky Mátyás ifijú legény korában Dámoczra gyött és ott a Dámoczi papnál, azután egynél-másnál szolgált cir. 6 esztendőkig, megházasodván úgy hozta el Lukácsot testvér atyafiát, a most Perbenyikben lakó Makoczky Lukácsot. Együtt lakván egy kevés ideig Lukács Perbenyikbe ment, ott Kálmánnál két vagy három esztendeig szolgálván meg is házasodott. Minthogy a tanú sokszor czimborált vélük: együtt szántottak, dolgoztak, mindenkitül nem eccer de többször is hallotta, hogy egymást többször testvér atyafinak vallották lenni. Szalókon, az háznál is volt az tanú Makoczky Mátyással, mikor Nagy Mihályba vásárra ment vele és ott Makoczky Mátyást mostohájának leánya vendégelte és ugyan ez az húga akkor mondotta Makoczky Mátyásnak, mint bátyjának: Miért lakik az Bodrogközt, mikor itt Szalókon neki jó telke vagyon az Bodó részin? Bodó Sándor nevű ifijú M sgos B.'Sennyey László Uraméknál szolgált és Dámoczra kigyött László úr részire az jobbágyokat úrdolgára hajtani, az dobrai rétre. Akkor Makoczky Mátyás behítta Bodó Sándort az maga házához s az tanú is jelen lévén megvendégelte és összeszidta tudtával: Ég-ördög adta! Ha te is úr volnál, most nem kellene nekem*Sennyeit szolgálnom, hanem tégedet! . . . Apjok Ungban, Mokcsán kovácskodott, de szolgált Imregen is és úgy ment Hegyibe Bodó Gáspárhoz, majd Szalókon az telkére szállt. Az maga erejével házikót tsinált. Tsináltatáskor kenyere nem lévén koldulással kereste, úgy építgette, mint idegen országbéli saját keze munkája után élt..." Az apa, Petro Makovszky 1722. ieoruár 6-án a következő egyezséget kötötte Bodó Gáspárral: „Az alább is megírt Makovszky Petro, magamra vállalva mindennemű atyámfiainak és maradékaimnak, sőt mindazoknak valakiket ez alább írt dolgok most, vagy a jövendőben akár mely úton illetne, adom tudtára mindeneknek és esküszöm az egy bi19
