Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Szabadfalvi József: A pásztormigráció mint kultúrközvetítő
olyan területekre kellett hajtani, ahol a természetes vegetáció élelmet biztosított. Ennek a hajdan volt, nomadizáló állattenyésztésnek bizonyos jelenségei Európa szívében, a Kárpátmedencében, teljesen más gazdasági-társadalmi feltételek mellett is fennmaradtak. Még midig vallom, hogy a 18-19. századi magyar extenzív állattenyésztés réti, folyómenti teleltetése a hozzákapcsolódó migrációs jelenségek, a passzív takarmányozás eljárásai, az ősi építmények közül, az akol, mind szerves kapcsolatban vannak a honfoglalás korának eljárásaival. 2. A 12. századtól országunk közepébe betelepült kunok és jászok valószínűleg felélesztették a magyarság egyes csoportjaiban a nomadizáló állattenyésztést. Egy maradandó nyomot máig hagytak kultúránkban: Az egyik legszebb kutyafajtánk a komondor. A TESZ a szó etimológiájáról a következőket írja: Először 1519-ben jelent meg a Debreceni Kódexben: „egi fekete komondor a kézét ki zakaztuan meliel zent Tamest wetette vala zaiaba faluan." Jelentése ,egy pásztorkutyafajta, komondor'. A szó „török közelebbről kun eredetű, vö. kipcs. Qumandur (törzsnév) ... A török Qumandur törzsnév a quman ,kun' népnév .. . továbbképzett alakja." A magyar komondor szó eredeti jelentése tehát ,a kunok ebje' volt. A kunok ebje azóta is tenyészik hazánkban, tiszta vérvonalán sajnos már egyre kisebb számban. 3. A vlachok — a jellegzetes pásztorkodással foglalkozó csoportok — a 13. század végén és a 14. század folyamán jelentek meg az Északi-Kárpátokban. Gyakrabban a 15. századtól fordulnak elő forrásainkban. A 16. század elején már elérték a Kárpátok legnyugatibb nyúlványait, a morva-szlovák terület róluk kapta a VaMsko nevet. A vlachok nem képeztek sem egységes sem egyetlen etnikumot. Eredetileg a vlach jog alatt élők, egy speciális foglalkozást űzők összefoglaló neve volt. összeírások bizonyítják, hogy voltak közöttük románok, kárpátukránok, lengyelek, szlovákok, csehek és magyarok is. Az északi Kárpátokban a hegyvidéki szálláspásztorkodás kialakulásában a vlachok szerepe számottevő. Különösen a szókészlet máig meglevő elemeiben jelentkezik a román és balkáni hatás. Ezek közé tartozik a tretina harmadrész', a zsendice juhsavóból készített étel', orda ,a. a.', a brindza juhtúró, juhsajt'. Bár — a nyelvészeti kutatások szerint — ezeket a szavakat szláv közelítéssel is átvehettük. A román nyelvből indult el az esztrenga kifejezés is, s valószínűleg szláv közvetítéssel jutott a magyarba. Úgy tűnik, hogy a lécekből összerótt, szétszedhető és könnyedén továbbhelyezhető juhkarám is csak az elmúlt századokban honosodott meg az Alföldön. Itt ugyanis a szárnyék, a karám és az akol volt a juhászat nyári és a téli építménye. 4. A sokévszázados hagyományos magyar juhfajta a fehér vagy fekete színű, fürtös szőrű, villás alakú és csavart szarvú racka. Ezt csak a 18. század végétől jobbára csak a 19. század elejétől kezdi felváltani a nyugatról érkező merinó birka. A tiszántúli nagy állatvásárokban azonban évszázadokon át árusítottak egy másik juhfajtát, a curkánt, birszánt vagy cigáját. Ezt, a magyar juhnál valamelyest selymesebb szőrű fajtát a román juhászok, főként az Erdélyi-medencétől keletre eső hegységekben lakók hozták le, árusították és terjesztették el az Alföld keleti területein. Itt említem meg, hogy a transzhumáló erdélyi román juhászok évszázadakon át jártak le teleltetni Szatmár, Hajdú, Bihar és Békés megye sík területeire. E találkozások sem múltak el nyomtalanul. 52
