Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Solymos Ede: A dunai halászok árucsereviszonyai

asszonyaik is megtették. — Baján sikerült kimutatni, hogy a kofák jórésze elszegényedett halászözvegy volt. A jobbmódú özvegyek alighanem a nagyban kereskedő fisérek táborát gyarapították. Ezt a gyanúnkat mintha erősítené egy adatunk: az 1828-as bajai összeírásban a halászok közt egyetlen özvegyasszony van, s egyedül ő rendelkezik lovakkal! A fisér ugyanis lajtos kocsival vagy vizes fű, jég közé öntve szállította a halat távolabbi falvakba, városokba. Ez azonban nem csak az ő privilégiumuk, a halászok is megtették. Az 1930-as években pl. a kalocsai pénteki piacra rendszeresen hoztak halat dunapataji és bajai halászok. A jeget télen át vágták, és gyűjtötték hatalmas jégvermekben. Ha már kialakult egy-egy halászmester állandó vevőköre, az üzleti érdek és a becsület úgy kívánta, hogy azokat el is lássa hallal. Ezért, ha saját vizén nem fogott eleget, maga is vásárolt. A bajai halászok pl. az első világháború előtt rendszeresen jártak Apatinba halért. Lefelé ereszkedtek, felfelé vontatták a bárkákat. (Erre utalhat Herman is: „A magyarországi fisérek majdnem kivétel nélkül vállalkozó, jómódú emberek, kik az »üzletet« leginkább Apatinban tanulják meg, mely afisérkedésnek úgyszólván egyeteme. Nagyon természetes is, mert a Duna és Dráva összeölelkezése táján még fizet a halászat, a bérletek összege százezrekre rúg; a halhasítás, sózás és szárítás, a halzsírfőzés nagyban járja s ellátja a Balkán félsziget szigorúan vallásos népét böjti eledellel".

8 Ezen a tájon, főleg a béllyei uradalomban hajdan nagyban ment a halszárítás, amit a halászok fogadott segítségekkel végeztek.

9 Arról nincs adatunk, hogy a Duna más tájain hasonló mértékű halszárítás lett volna, de kisebb tételekben — főleg saját használatra - még a közelmúltban is szárítottak. Említésre méltó, hogy 1770-ben a kalocsai érsekuradalom plenipotentáriusa utasítása szerint: „ . . iparkodgyon a Tiszt, hogy az Uraság Sója mellett Pinteki halon kívül némely Pontyot Cir. egy egy Tanyán 10 fontot Szárazszanak."

1 ° A halszárítás mellékterméke volt a belekből kisütött halolaj, mely Apatinban olyan mennyiségben keletkezett, hogy a bőrgyárnak adták el. A pesti halászmesterek a viza ikrájából kaviárt készítettek, hólyagját borderítésre árusították, de készítettek a menyhal májából olajat szembetegségre, a csukából csukamájolajat, sőt a ponty pikkelyeket is eladták, amiből ügyes asszonyok tájképeket készítettek.

1 1 A körülmények és az üzleti érzék hatására ezek a halászmesterek egyre inkább kereskedőkké váltak. Jó példa erre egy bajai üzleti levélpapír fejléce: „Schmidt Lajos halászmester, Baja, Deszkás u. 18. Sürgönycím: Schmidt halász Baja. Ajál édes vizi, pataki halakat és rákokat, úgymint harcsa, tokk (sic), fogas, kecsege, ponty, csuka stb. melyek mindenkor nagy választékban kaphatók. Vidéki megrendelést pontosan teljesít. Baja 190." Ugyanez a szöveg németül ismétlődik. A kínálatból kétségtelen, hogy kereskedő, de hangsúlyozza, hogy halász. Ebben igaza is van, hisz a halászcéh könyvében szerepel a neve, s bérlettel is rendelkezett. 8. HERMAN Ottó 1887. 539. 9. HERMAN Ottó 1887. 505-508.; SZILÁGYI Miklós 1975-76. 137-171. 10. SÓLYMOS Ede-SOLYMOSNÉ GÜLDNER Márta 1978. 59. 11. SMJ 1917.178.; SMJ 1918. 44., 71., 79. • 137