Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

egész szöllejeknek terméseket el adták, többen pedig Pestre vagy más Helységekbe vagy eladni, vagy búzáért tserébe tsak nem egésszen el hordták, mivel pedig az ollyatén minden határ nélkül gyakorlott vissza élésekből, mind a' Városnak a' Bor Dézmában szenyvedő szembetűnő fogyatkozása miatt tetemes kára következne ... meg határoztatott: a' mai naptol fogva senkinek is szöllejit ezen esztendőbe többé el adni Pestre vinni, vagy falukra tserébe hordani egy átallyában nem fog szabad lenni".

74 A természetes árucserét azonban csupán akadályozni, de megszüntetni nem lehetett, mit igazol GALGÓCZY Károly is: „Nemcsak a közelfekvő Pest és Buda fővárosok, azután a körülfekvő vidék népessége volt biztos vevője e termékeknek; hanem a gyümölcsben szegény, de gabonatermelésben gazdag tiszántúli részek is nagy terjedelemben csatlakoztak a vásárlókhoz, a kikkel nagy forgalmú cserekereskedés fejlett ki és állott fenn ekkép, hogy a nagy-kőrösi kofa-sereg sok kocsi számra szedte össze és szállította túl a Tiszára a különféle gyümölcsöt, szőlőt és bort, a hol ezt gabonára cserélte be, a fővárosból pedig pénzt szerzett azért. A borkereskedés különösen a Szepességre, sőt Galítziára is kiterjedt ... Uborkát már régidőben olly nagy mennyiségben termesztett a város, hogy az a fővárosba is a vidékre épen oly nagyban képezte a szállítás tárgyát, mint a gyümölcs. Friss állapotban, azután kocsira rakott hordókban kovászszal besavanyítva ment az mindenfelé széljel, úgy hogy az uborka évszak idején, ezzel megrakodva naponként 50—60 szekér hagyta el a várost".

75 ÖSSZEGEZÉS Hangsúlyoznunk szükséges, hogy Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mezővárosi fejlődésében alapvető a migráció és kereskedelem, illetve az árucsere. A migráció révén a népességük gyarapodott, amely a termelés, főként az agrártermelés és hozzákapcsolódó kézműipar-munkaerő alapfeltételeit biztosította. A mezővárosi fejlettség kialakulása a XIV—XV. században döntően a belső, kiskörzetű migrációnak köszönhető: amikor az életképtelenebb települések elnéptelenedtek, s lakosságuk pedig a központibb szerepkörű helységekbe tömörült. A másik nagy migrációs időszak, a XVI—XVII. század, amelyet a török hadjáratok, s a felszabadítási háború pusztításai váltottak ki. A harmadik migrációs időszak a XVIII-XIX. század, amikor a nagyobb mozgások megszűntek, kiegyenlítettebbé vált a népességvándorlás, elsődlegesen a gazdasági tényezők befolyása következményeként. A migráció és árucsere, illetve kereskedelem elválaszthatatlan egymástól. Míg a mezővárosi árutermelést fémjelző konjunkturális kereskedelem (jószág, majd gyümölcs és zöldség) nem váltott ki különösebb migrációs folyamatokat, addig a különböző helyi energiákkal rendelkező tájak, síkvidéki, dombsági és hegyvidéki területek között szükségszerűen kialakultak árucserével is járó migrációs kapcsolatok, és viszont. Bár a három város számottevő agrár- és kézműipari termelést valósított meg, s magasabb szerepkörű kereskedelmi funkciókat is betöltött: ennek megfelelően más vidé74. PML NkV Tan. Prot. Miscell. 1796-1805. 1802. szept. 19. 364-365. pag. 75. GALGÓCZY Károly, 1896. 532. 84